Szabadfalvi József: A megyaszói festett asztalosmunkák 1735-ből (Borsodi Kismonográfiák 9. Miskolc, 1980)

A TÁBLÁK ÚTJA A TEMPLOMBÓL A MÚZEUMBA A megyaszói református templom az ezredfordulóra nagyon kicsinek bizonyult. A bővítést, pontosabban az átépítést, a presbiteri gyűlés már 1899-ben elhatározta, ismét gyűjtést indítottak és terveket készítettek. 1900. november 10-én a „lelkész előadja, miszerint felhívása, lelkesítő beszédje, a templom roskadozása, életveszélye láthatásának dacára ... az összeg lassan foly be". 1901. január 12-én a jegyzőkönyvbe a következőket jegyezték be: „Miután a templom minden órával életveszélyesebbé válik, az építéséhez a koratavasszal az egyház hozzáfog." Ezen a presbiteri ülésen olvasta fel a pap a vallás és közoktatásügyi miniszter leiratát a templomépítéssel kapcsolatban. Ebből egy rövid citátum: „A műemlékek országos bizottsága f. év október 16-án tartott üléséről 162. sz. alatt kelt jelentése szerint Sztehlo Ottó bizottsági műépítése által megvizsgáltatta a kérdéses templomot, melynek magyar ízlésben festett famennyezete és karzatának kazettáin kívül egyedüli ritka nevezetessége az élére állított i

/

2 nyolcszögű apszis. Ennek műtörténeti szempontból való fenntartása kívánatos.. ."

22 Az időszak lelkésze Zombory Gedő még az építés éveiben publikált cikkében a következőképpen emlékezik: „A régi templomhoz most, 1901-ben két új szárnyat építünk, mivel a régi magában túlságosan kicsinynek bizonyult, s a hívőket befogadni nem volt képes ... Az építés a Műemlékek Országos Bizottságának terve szerint történik." Az építést Nagy Rezső miskolci és Tarczal János sárospataki építészek végzik. „E vármegyében először itt alkalmazták a Rabitz-féle boltozat építést, Melocco pesti gyárából s amely oly szép, mint 22 Csőri i. m. 1955. 33, 35, 36. 12