Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

„csizmadia mester". Nem titkolta, hogy nemes ember. S nem szégyelte, hogy csizmadia. Amaz őseinek érdeme, ez pedig az övé... a csizmadiát írta ,cs'-vel, a Tseresnyést ,Ts'-sel; abban a nyelvújításnak hódolt, ebben az ősi hagyományt tartotta fenn''.

9 Lajos Árpád nemesei a közelmúltban paraszti életmódot folytattak, de egykori és elszármazott családtagjaik közül sokan az említett foglalkozási körökben is részt vállaltak. Szuhafő és még öt község a Szárazvölgyben fészkei azoknak a régi hadaknak, amelyek leszármazottai — nemesi eredetük tudatában és gazdasági helyzetük révén — az utóbbi évtizedekig fenntartották egykori társadalmi presztízsüket és életformájuk múltban gyökerező szálait a velük egy helységben vagy környezetükben élő, nem nemesi származású lakossággal szemben. Szuhafőn a volt nemesek, „derékiak", elnevezésüket a falu közepén feltöltődött völgyre való, aránylag kompakt tömegben történt lehúzódásuk után kapták, míg a „partiak" a falu eredeti települési helyéről, a „partság"-ról nyerték megnevezésüket. Ez utóbbiak az egykori jobbágyok, zsellérek utódai és beköltözött szegényemberek, kik a nemesek túlnyomó részének a faluközpontba történt leköltözése után is jórészt a déli dombságon maradtak. Lajos Árpád az 1950-es évek közepéig kísérelte meg Szuhafőn az egykori nemes és nem nemes családok eredetét és arányát követni, figyelembe véve azt a települési folyamatot, ami a falu társadalmi tagozódását is érintette. Sok értékes történeti és recens anyag felhasználásával felsorolja a sokszor középkori múltú, anyagilag lehanyatlott nobilisek utódait éppúgy, mint a „partiak" jobbágyi és különösen zsellércsaládjait, köztük a „jó gazdák"-nak elismert, de mégsem egyenértékű famíliákat, hadakat, akiknek történeti emlékezése is jóval halványabb. A nemeseknél a származástudatban jellemző a több helyről való eredet emléke, amely nyilvánvaló házasodási-örökösödési hátterű, de az exogámia határa nem lép túl a regionális kereten. Tanulságos és értékes Lajos Árpád legújabbkori lokális társadalmi elemzése néprajzi oldalról. A kétféle réteg különbségének fő tényezői a vagyoni helyzet és származástudat. A nyelv a közös palócbarkó nyelvjárás, de a „derékiak" szókészletében több a városi elem. A közelmúlt parasztháza a ,,derékiak"-nál a 4—5 helyiséges, differenciáltabb beosztású, komplett csűrös gazdasági udvarral, a „partiak"^ a 3 helyiséges, sokáig zsupptetős lakóház (ilyenek voltak korábban az egykori nemesi házak is). A nemeseknél teljes a gazdasági eszközök inventáriuma, megvan a szükséges jószágállomány, a „partiakénál a napszámos, kéziszerszámegyüttes. A nemes régen nem, vagy szükség szerint, birtoka arányában maga is dolgozott, s lehetőleg alkalmazott „parti" munkaerőt cselédnek, ám, ha a szükség kí8 vánta, erdei fakitermelést is végzett jövedelemkiegészítésül, de ke-