Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

LAJOS ÁRPÁD ÖNÉLETRAJZA 1911. december 7-én Parisban születtem, magyar kisiparos családból. Apám, Lajos Tamás csíktapolcai parasztszármazású ember, Miskolcon tanulta a szűcsmesterséget és itt nősült meg: elvette Kocsis Erzsébetet, miskolci csizmadiacsalád sarját, 1910-ben. Szüleim ugyanebben az esztendőben Parisba utaztak, s ott mindketten a szűcsszakmában dolgoztak négy esztendeig. 1914. nyarán, az I. világháború küszöbén került vissza a család két gyermekkel (Árpád és Ilona) Miskolcra, öcsém, Géza már Miskolcon született. Elemi és középfokú iskoláimat Miskolcon végeztem. Érdeklődésem a népélet iránt már gimnazista koromban felébredt. Kiváló magyar nyelv- és irodalom szakos tanárom, Kosztolányi Zoltán, a néprajz tanulmányozására buzdított, 16 éves koromtól gyűjtögettem a borsodi népszokásanyagot és tanulmányoztam Rudabánya, Ormosbánya, Felsőnyárád bányásznépének szociális életét. 1930-ban tettem érettségit és ezután Budapestre kerültem egyetemre. Mialatt a bölcsészkaron tanultam, testvéreim otthon maradtak. Apám 1930-ban bekövetkezett hirtelen halála után, öcsém folytatta a szűcsipart anyám mellett, húgom a háztartást vezette. 1935-ben tanári oklevelet kaptam, majd ez év október 5-én, mint póttartalékos, 10 heti katonai kiképzésben részesültem a miskolci 13. honv. gy. e.-ben. 1935. december 20-án történt leszerelésem után, rövid ideig otthon tartózkodtam, majd 1936. januárjában Budapestre utaztam, részint, hogy tovább tanulgassak, részint, hogy el tudjuk helyezkedni bármilyen állásban. Akkoriban a munkanélküliség engem is sújtott, s nem akartam anyám és öcsém támogatásából élni. Pesten eleinte — állás nélkül —, alkalmi munkákból éldegéltem (tanítgatás, statisztikai adatok gyűjtése, újságárulás, s két téli hónapon át hólapátolás). 1936. és 1937. nyári hónapjaiban gyalogosan felkerestem a vidéket. Bejártam Észak-Pest, Nógrád, Heves és részben Borsod megyéket. Kosztot, szállást a nép adott nekem. 1937-ben a Borsod megyei Domaháza községben vincellérkedtem is. A községi hivatalos szervekkel volt elég bajom, egyszer a csendőrség őrizetében is voltam, anyám tudott igazolni. A vándorélet izgalmai azonban nem akadályoztak meg abban, hogy a vidék dolgozó népének életét tanulmányozzam. Közben, 1937. tavaszán Györjfy István egyetemi néprajztanár vett magához. Mint egyetemi gyakornok, majd mint egyetemi