Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

nél a lányok kivételével — sötétbe van öltözve. A lányok tiszta fehér ruhát vesznek fel. Derékiak és partiak részvétele kölcsönös, csak a halott vivésekor vankülönbség. A parti halottat a partiak mellett, részvétből nemesek is viszik. Nemes halottat partiak nem visznek, csak kísérik. A fájdalom, gyász mutatása a nemeseknél illendő dolog. Az asszony hangos jajszóval veri az udvaron kitett koporsó födelét, s hangos síránkozással dicsekszik: „Jaj Rafus, Rafus, mennyi sok jóu néped van. Jaj, mennyien szeretnek!" A gyászoló nép bírálva figyeli, s csakhamar megfogalmazza véleményét: „Micsoda fájdalma van! Hogy veri a koporsóut!" De ha nem siránkozik eléggé, megszólják: „Nem is sír!" „Nem tud sírni!" „Méig el se siratta!" A partiak általában csendesebben viselkednek. Ha idősebb halott van, a temetőbe való menet szembeszökő külsőségek nélkül történik. Ha fiatal lány vagy legény, menyecske, vagy ha gyermek a halott, már jellegzetes kép tárul elénk. Fiatal halott temetésére külön meghívást kapnak a fiatal cimborák, akik majd vinni fogják a koporsót. A fiatal halott családjától egy-egy hímzett fehér vászonkendőt kapnak. Menyasszony temetése esetén ennek neve fekete fonollal van a kendőre hímezve. A kendőt meghívott fiúk, lányok válltól derékig feltűzik, s páronkint elhelyezkedve viszik a halottat. Ha fiatal asszony a halott, az út egy szakaszán csupa fiatal asszony viszi. A koszorú általában művirág. Fiatal halottnak társai friss koszorút kötnek. A legények fűzfaágakért mennek a Szuha-partra, szednek fenyőgallyat, téli zöldet is az erdőből. A lányok vadvirágot szednek. A nk majd rákötözik a vadvirágot, s a fenyőgallyat is. A nagyobb nemesi családból származó halottakat a templom előtti Templomát közelében temetik el. A CSÁSZÁRoknak és a BARTÓKoknak kriptáik vannak. Ezek a Templomút jobb oldalán láthatók. A JÁRDÁNHÁZYak a templom útja bal oldalán pihennek kripta nélkül. A kriptában van egy kis előház. Benne vannak elhelyezve a halott kedves tárgyai: szekrény, benne ruha, asztal, szék, mosdó. Az elhunyt BARTÓK Lászlónak itt van a hegedűje is. A halottal egyébként imakönyvet, fényképet is eltemetnek. A partiak sírjai a templom mellett, beljebb feküsznek, együtt a kisebb nemesek sírjával. Imakönyv, fénykép velük is el van temetve. A temetést szűk körű, családi tor követi. A rokonság tyúkot, tojást, lisztet küld. Italt a férfi hozzátartozók szereznek. A tyúklevest apró kockára vágott tésztával készítik el. A leves és a főtt tyúk után füstölt húsoskáposztát esznek. Partiaknál az utóbbi ritkaság. A tor gyakran dalolással végződik be. A nemesek és partiak hitvilága mutat még a legtöbb egyezést. Primitív, pogányos gondolkozásnak sok nyomát mutatja mindkét réteg. Hisznek a rontásban, a boszorkányokban, termeléshez, családi élethez fűződő babonájuk van sok. A kuruzslás sem ismeretlen.