Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)
1 évre 1 egész kenyér, vagy egy fél véka búza külön, ezenkívül bizonyos mennyiségű sorhús. A képviselőtestület adta meg az ún. bocskorpénzt is (1 évre 1 pár bocskortalp). A kondásbíró 1—2 év múlva mint hadnagy szerepel. Ugyancsak összehívja a képviselőtestületet és előterjeszti a legelőbért, a kerülő bérezését. A kerülőnek, akár szántóföldkerülő, akár erdőkerülő, jár 13 köböl vegyes gabona és szabadfa, annyi tűzifa, amennyi kell. Ezeken kívül az utak mellett kaszálható takarmány. A hadnagy terjeszti elő a szőlőpásztor járandóságának megosztását (10 köböl vegyes gabona és szabad tűzifa). Falusi tisztségek a parti ember számára csak a kis bíróság és a bakterség. A kisbíró 25—30 Ft-ot kap egy évre és az útszélen egy kis kaszálót. A bakter járandósága 10 liter búza házanként, itteni szóval kéményenkint. A nemes paraszt társadalmi megkülönböztető jeléül használja fel a nemesi előnevet (jólészi CSÁSZÁR Benjámin, lenkei LENKEY Lenke). A keresztnevek megválasztásában bibliai, vagy más idegen nevet használ. Férfiaknál Rafael, Gedeon, Benjámin, Benedek, nőknél Jozefin, Amália, Apollónia, Franciska. E nevek beszélő alakjukban naiv hangzású lerövidítést kapnak: Rafus, Gedus, Benu, Béni, illetőleg Zefi, Mali, Póli stb. Viseletükben ugyancsak az elkülönülést keresték. A két társadalmi réteg ruházkodása fontos különbségeket mutatott, mely napjainkban egyenlítődik ki. A régi gömöri férfiviseletben a nemeseknél finom klott, vagy posztóZajbi, rojtos gyolcsgatya járta. Csizmáján sarkantyút viselt. A legények kalapját rozmaring díszítette. Hideg időben a sűrű guba járta. Vasárnaponként a templom előtt jellegzetes, festői látványt nyújtottak. — A partiak lajbi ja olcsóbb posztóanyagból készült, a gatya egyszerű házi vászonból szabott ráncosgatya, amiről saját vigaszukra ezt a nótát dalolgatták : „Az adós, az adós Kinek a gatyája gyolcs. Lám az enyém vászon, Nincs is adósságom." A parti ember a csizmán nem viselhetett sarkantyút. Kalapja kezdetben dísztelen volt. Guba helyett télen szürke, hímzetten gyapjúszűrt viseltek. A századfordulón felkapták a kalap mellé ők is a rozmaringot. Erre a nemes legények elhagyták ezt a díszt. Napjainkban a nemes férfiak részint városias ruhákban járnak, részint sonkanadrágot használnak csizmával. Télikabátjuk is, kalapjuk is városias. A partiaknál ma hasonló a helyzet. A nőknél már a hajviseletben különbség mutatkozott. A nemes lányok a szálas hajviseletet használták két ágban, míg a partiaknak egyszerű, egy ágban leengedett hajuk volt. Mikor a parti lányok rákaptak a szálasra, a nemes lányok kétoldalról a fejükre tűzték