Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

ezt a ház új gazdái, mivel az új padlót a fiatalok a vidám, táncos mulatság közben ledöngölték. Beköltözéskor a mesteremberek megkapják az ajándékkendőket, a ház gazdája pénzt rak a folyógerenda alá, hogy a pénz a házban maradjon, sohase szegényedjenek el. A háziasszony kenyeret és sót visz be és leteszi a konyha valamelyik bútorára, hogy kenyérben, sóban sohase szűkölködjenek. Ezt a szokást a partiak is tartják. Régebben a folyógerenda alá Kossuth-bankókat tettek. (Folyógerendának nevezik a ház padozata oldalán futó vaskos, hosszú gerendát, melyhez a szarufákat erősítik.) Bár a mai parti házak külsejükben is követik a derekasiak házait, a nemesi porta és parti udvar közt döntő különbség az, hogy a nemesek rendelkeznek csűrrel, melybe saját maguknak takarítanak be, a partiak viszont nem (13. kép). A parti családok népesebbek a derekasiaknál. Nemes családokban egy-két gyerek a gyakoribb, de az egykezes mellett feltűnnek olyan nemesi családok is, ahol nincs gyermek. A partiaknak öt-hat gyermekük van, de néhány család még ma is nyolc-tízgyermekes. Igen életképes, erőtől duzzadó az ANTAL- és a DEMETER-had. A nemesi családoknál az apai házhoz a kisebbik fiúnak van joga. Érdeklődésemre azt mondták, hogy az idősebb fiú rendszerint elköltözik hamarább, mivel előbb nősül meg. Az idősebbik fiú családjával vagy az anyai házba költözik, vagy újonnan, külön építkezik. Ez utóbbi esetben az apa hozzásegíti. A fiatalabb fiú az elsőházban, az idősebbik az utóházban lakik. Ha megnősül, eleinte itt él családjával, majd kiköltözik. Ha fiú és leánygyermek van, akkor az apai házhoz a fiúnak van joga, a leány menynek megy a férjéhez. Két-három helyen (Járdán-szög, Csiszár-szög) találtam rá példát, hogy testvérek, vagy közeli rokonok közös kútkávának, a kétcsalád — innen és túl — külön gémeskutat épít, és külön húzzák a vizet (gyakran a falubeliek nagy derültségére). A fiatal családtagok elköltözése inkább a község távolabbi pontjaira történik. Egy közös portán 3—4 ház építése rokon fiatal családok között nincs meg. Ez is mutatja, hogy a szuhafői hadak szerkezete laza. A parti családok osztódása igen szegényes körülmények között történik. A szülő gyermekeit egy kis pénzzel, némi hozománnyal látja el. A fiatal tagok kiköltözése itt is távolabbi pontokra történik. Az öregek tisztelete megvan, de vezető szerepe nem domborodik úgy ki, mint általában a hadak zárt formáit mutató palóc-barkó településeken. A nagyszülők együtt laknak a fiatalabbakkal. (Nemeseknél az utóházban.) A nagyapát atyusnak, a nagyanyát maminak hívják a nemesek, a partiak atyuskának, illetőleg mamikának. A hadak laza szerkezetéből következik, hogy a sógorság sem mutatja azt a zárt formát, ami a palóc-barkó terület zártabb falvaiban (Domaháza, Kissikátor) még ma is feltűnően jellemző. Az asszony a férje öccsét nem szólítja kisebbik uramnak, vagy öcsémuramnak, férje 32 bátyját nem szólítja nagyobbik uramnak. Az apósnak az úrázása