Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

üveggyártás kialakulásához is. A bérleti szerződésekben rendszere^ sen előírták, hogy a hutákban az uradalom szükségletére karikaüveget kell készíteni. 1755-től, vagyis az uradalom visszaváltása után is a nagy építkezések ablaküveg igényének kielégítése ezt a termelési profilt erősítette, bár a hutaleltárakban szereplő üvegkészítő formák nagy száma és a sótos Tsináló mester alkalmazása egyaránt az öblösüveg készítés fejlődésére utal. Az öblösüveggyártás azonban csak 1775 után vált uralkodóvá, amikor az újhutai üzem ablakkészítő műhelyét ritkán üzemeltették. Simonides János hutásmestert is inkább a kbrtsmák szükségire fontos üvegek készítésére ösztönözték, s a Helytartótanácsnak küldött megyei jelentés is arról számolt be, hogy Üjhután palacküveget készítettek, amelyet az óhutai lakosok szállítottak rendeltetési helyükre.

144 A 18. század végétől termelő répáshutai üzemet azonban már ismét ablaküveggyártásból törekedtek fenntartani, s működésének ideje alatt bontakozott ki és vált egyre jelentősebbé a bükki ablakosipar, amelynek képviselőit megyeszerte alkalmazták.

145 A gyertyánvölgyi huta termelését már ismét a palacküvegek, öblösüvegek gyártása határozta meg, s lényegében működésének ideje alatt változott meg a termékelőállítás módja, amelynek messzemenő kihatásai voltak a művészi formálás, vagyis a díszítő technika területén is. A közönséges káliüveg kristályüveggel helyettesítése megteremtette a metszésen, vésésen és csiszoláson alapuló díszítő eljárások alkalmazásának lehetőségét. Természetesen az egyes korszakokban uralkodó termelési profil soha nem zárja ki másfajta termékek gyártásának lehetőségét, csak ez az adott időszakban alárendelten érvényesült. A bükki üvegipar fejlettségéről, üvegművességünk történetében betöltött szerepéről elsősorban az öblösüvegek tájékoztatnak, mert az egynemű, semmiféle változatosságot nem mutató síküvegek általánosan jellemző, közismert tulajdonságúak, s készítésük során művészi igényességre nem lehetett törekedni. A 18. század elejére végleg eldőlt a velencei és a cseh kristályüveg küzdelme. A metszett, vésett és csiszolt díszű kristályüveg gyártása követendő példaként állott minden üvegkészítő üzem előtt. A velencei üvegipar hagyományaihoz ezer szállal kötődő üvegiparunk képes volt fúvott velencei és cseh kristályüveg közötti átmeneti típusú termékek előállítására. A 18—19. század fordulójára pedig legjelentősebb üvegkészítő műhelyeinkben mindennapossá vált a metszett és gravírozott díszű üvegtárgyak készítése. A 19. század közepe táján miskolci üvegesmesterek már készítettek ilyen termékeket. A bükki üveghuta csak mintegy fél évszázaddal később, a 19. század második felétől volt képes a kristályüveget gyártó üzemek sorához csatlakozni. A diósgyőri uradalom üveghutáiban másfél évszázadon keresztül csak olyan termékeket készítettek, amelyek a fúvópipáról 49 lekerülve szinte teljesen befejezett alkotások voltak. A bükki huták