Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

A 18. századi ablakkészítők személye jórészt ismeretlen. Több adat azonban arra utal, hogy 1750-től a diósgyőri uradalom területén óhutai üvegesek szállították rendeltetési helyükre az ablaküvegeket és végezték el az üvegezési munkákat. Az avasi egyház számadásai szerint is rendszeresen „az huttás üvegeseknek fizet"ték a munkadíjakat.

125 1760-ban a ládi pálosok miskolci kerékgyártó házának 3 fába foglalt ablaka üvegezését szintén „huttabeli vitriarius" végezte.

126 Ezek az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy az üvegkészítő üzemek szomszédságában kialakult hutatelepülések lakói a hutából beszerzett üvegekkel látták el a kor építkezéseit. Már ebben a korban is vándorló üvegesek voltak, mert az elszámolásokban mint idegen mestereket említik őket. 1773-ban Rózsa György görög kereskedő által bérelt uradalmi épület üvegezési munkáját egy Carolus Geistl nevű vitriárius végezte, majd néhány évvel később a miskolci Korona szálló üveges munkáinak felbecsülésére felkért Jacob Kestel nevű mestert is, mint idegeneket említik.

127 A bükki hutatelepülésekből származó üvegesek nevei rendszeresen szerepelnek a környező települések egyházi számadáskönyveiben, mint akik az üvegezési munkákat végezték. 1794—1872 között a kisgyőri református egyház számadáskönyvei szerint kizárólag új hutai lakosok voltak az üvegesek, a Helytartótanácshoz küldött 1794. évi megyei jelentés viszont ennek ellenkezőjét állítja, mert szerinte az óhutai lakosok végezték az üvegezési munkákat. Ennek ellenére azt kell állítanunk a parasznyai, varbói, felsőgyőri, diósgyőri, keresztesi plébániák, valamint a miskolci református és csabai evangélikus templom számadáskönyveiben található megjegyzések alapján, hogy a „hutás üveges mester"-ek óhutai és újhutai lakosok voltak. Még a 19. század elején is innen kerültek ki a környék üvegesei, bár már a répáshutai üzem működött, de a település lélekszáma olyan alacsony volt, hogy a huta üzemeltetésén túl kezdetben nem vállalkoztak üveges mesterség folytatására. Erre utal az is, hogy a miskolci „macedóniai valachus egyház" vagyis görögkeleti egyház templomának üveges munkáját is mindig óhutai és újhutai „hutás üveges mester" végezte.

128 A 18. század nagy részében az ablaküvegek mellett korlátozottabb szerepe volt az öblösüvegeknek. A vagyonleltárak, és inventáriumok vizsgálata alapján arra a megállapításra juthatunk, hogy a háztartásokban nagyon kevés volt az üvegtárgy, illetve az üvegből készült tároló edények jelentősége elmaradt a fémekből, fából és kerámiából készült használati cikkek jelentősége mellett. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy az üveg törékenyebb és drágább volt. A diósgyőri pálos rendház feloszlatásáig, 1786-ig készült inventáriumokban mindössze egyetlen egy öblösüveg szerepel, egy 1722-ben vásárolt üvegkorsó, amelynek 85 dénár volt a vételára.

129 A sajóládi rezidencia 1716. és 1749. évi összeírásában, illetve inven- 44