Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

készítő szakmunkása volt. A 30 cm magasságú fehér és zöld színű, gyakran zománcfestéssel díszített termékek csak megyénk területén ismertek és itt kerültek elő a legnagyobb számban is. Nem lehet véletlen az, hogy Schir András 1838-ban, elkészíthette bátyjának ezt a formát. Az üvegpalackokat rendszeresen likőrös üvegnek használták és változatos díszítésük, de állandó formájuk közkedveltségükre utal (13. kép). Az ugyancsak jellegzetes bükki hutatermékek, a kancsók hasonlóképpen közkedvelt használati eszközök lehettek. Nagy számban, változatos formában készültek és különböző űrtartalmúak. Ezeket a termékeket víz és bor tárolására egyaránt használták. Általánosan jellemző formájuk a vastag lepénytalp, kissé nyomott gömbtest, széles ívelt nyak, kiszélesedő száj, csípett kiöntő és sima kérdőjel alakú fül (14. kép). A bükki hutákban készült kancsók 10—20 cm közötti magasságúak voltak, s méretük ezen belül szinte fél centiméterenként változott. Ugyancsak változatos volt formájuk és díszítésük is. A kancsók csak kis részben sima felületűek. A termékek többségénél a fal a formába fúvás során a forma plasztikus díszítésű kidomborodó felülete nyomására gömbszerű benyomódásokkal, vagy másféle nyomott motívumokkal díszített. Nagyon gyakoriak a függőlegesen és vízszintesen bordázott falú kancsók, amelyek hasi részén és nyakán három-három vagy ettől eltérő számú bordázat található. Egyes darabokon a vízszintesen és függőlegesen futó bordázatok egyaránt fellelhetők (15—16. kép). A formagazdagság mindenképpen arra utal, hogy a területünkön levő üvegipar a boros és vizes kancsók díszítése során alakított ki önálló formavilágot, amely lehetővé tette, hogy ezek a termékek a 18—19. században egyaránt közkedveltek, keresettek lettek. A díszítések alapján lehetetlen a termékek közötti időrendi sorrendet felállítani, de az mindenképpen helytálló, hogy a kancsók festése a 18—19. század fordulójától kezdődött el. Kezdetben az üvegek száj-részén körbe futó keskeny kék színű csíkozás volt a fő díszítési eljárás, amely átmenetet jelentett a bordázott falú és teljesen kék színű üvegtermékek között (17. kép). A 19. század derekától a korabeli keménycserépgyárakból kikerülő virágos tányérok és kancsók ornamentikájával azonos mintázatú parádi üvegkancsók megjelenése idején alakult ki a bükki kancsók olajfestéses díszítése.

116 A szinte henger alakú kancsókra romantikus ihletésű tájképeket, valamint nagyon alacsony művészi színvonalú virágkompozíciókat festettek (18— 19. kép). A kristálystílusú termékelőállítás feltételei a 19. század második felében alakultak ki. Az iparkamarai kimutatásokban már rendszeresen a gyertyán völgyi üveggyár metszett termékeiről tájékoztattak. A bükki üvegtermékeken az üvegfelület eltávolításán 41 alapuló díszítőeljárások, a metszés, vésés és csiszolás ettől az idő-