Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)
terméket annak alján egy vaspálca segítségével rögzítették. A pipáról pattintással a vaspálca — szaknyelven a ragadóvas — végére került az üvegtárgy. Ezután alakították ki a termék nyakrészét, fülét, majd a ragadóvas segítségével a hűtőkemencébe szállították. Az üvegtárgyakat úgy helyezték a hűtőkemencébe, hogy pattintással eltávolították róla a ragadóvasat, aminek következményeként a termék alján egy kagylószerű törési felület keletkezett. Ez a vaspálca nyoma volt, szaknyelven a termék köldöke. Az óhutai üzemben fúvási eljárással készítették az ablaküvegeket. Az összeírásokban is rendszeresen szereplő „karika üvegek" a fúvópipával kivett üvegmasszából fújt hólyagocska ellapításával keletkeztek, amelyek ólomkeretbe foglalva alkalmasak voltak ablakok üvegezésére. A mai értelemben vett ablaküveget, vagy táblaüveget szintén fúvási eljárással készítették. Az üvegfúvó munkás henger alakúra fújta a folyékony üvegmasszát és ezt a képlékeny üveghengert mindkét oldalán felvágva kiterítették. Az így nyert viszonylag kisméretű üveglapocskákat hasznosították ablaküvegként. 71 A bükki üvegipar kialakulásáról tájékoztató 1720. évi összeírásban szereplő „az üveghuta ugyanazon a helyen van" megjegyzés is egyértelműen arra utal, hogy az üvegkészítés számára biztosított erdőterületek kimerülése után fennállott az üvegkészítő üzem új, fában gazdag területre való áthelyezésének lehetősége. S ez természetes is, mivel sokkal könnyebb feladat volt az üzemet új területre áthelyezni, mint a működéshez elengedhetetlenül szükséges fát odaszállítani. Az első bükki üveghuta erdőterületének kimerülésére a 18. század derekán többször kellett utasítani a Bükk környéki települések lakosságát, hogy robotkötelezettségük fejében az üveghutához távolabbi területekről fát szállítsanak. 72 Ilyen körülmények között az óhutai üzem termelése nem volt gazdaságos, s mindenképpen kedvezőbb volt az üzem fában gazdag területre való áttelepítése. Ennek meg voltak a gazdasági feltételei, amely a diósgyőri koronauradalom 1755-ben történt visszaváltása után érvényre juttatott birtokpolitikából következett.
