Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)
tokainak kiterjedését, elhelyezkedését is meghatározta. A Kneidiger-féle terv is az 1772. évi erdőgazdálkodási tervhez hasonlóan százéves vágásfordulókat alkalmazott és évente 4000 öl fa kivágását engedélyezte. 47 A bükki ipari termelés és az erdőgazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele a munkaerő volt. Ennek biztosítását az tette lehetővé, hogy a koronauradalom településeinek mintegy fele a Bükk-hegységben, illetve annak közvetlen közelében helyezkedett el és lakosságuk megélhetési forrása az erdő volt, mert nagyon rossz minőségű „erdőbül ortott" termőterületékkel rendelkeztek. 48 Kisgyőr, Felsőgyőr, Diósgyőr, Bábony, Varbó, Parasznya és Radistyán lakossága olyan nagy számban települt az erdőkbe és biztosított az ipar és az erdőgazdálkodás számára olcsó munkaerőt, hogy már a 19. század elején rendeletekkel kellett megakadályozni a további betelepülésüket, mert „ ... az Uraságnak inkább kárára mintsem hasznára" voltak. 49 A Bükk környéki falvak lakossága és a Felvidékről betelepült szlovákok elsősorban az erdőgazdálkodás munkaerő szükségletét és az ipari üzemek segédmunkáját biztosították. Az ipari üzemek szakmunkásgárdája és a szakmai ismereteket igénylő erdei iparok műveléséhez szükséges munkaerő csak szervezett telepítés eredményeként alakulhatott ki. Az üveghuták és a vasfeldolgozó üzemek szakmunkásai Cseh-Morvaországból, Németországból és Sziléziából települtek be. A szlovák és a Bükk környékéről származó segédmunkásokkal együtt alakították ki az uradalom huta- és hámortelepüléseit, Ó-, Űj- és Répáshutát, valamint ó- és Űjmassát. 50 Az erdők hasznosítására épült üveg- és vasipar mellett új iparágak is kibontakoztak. 1775-ben Diósgyőrben megkezdte működését e gy> évi 16 ezer tégla égetésére alkalmas üzem és ugyanebben az évben felépült Hámorban egy puskaporkészítő malom is. Néhány évvel később pedig egy nagy fűrészüzem és egy papírmalom is létesült. 51 Az új ipari üzemek alapítása is azt jelzi, hogy a 18. század első felével ellentétes, tehát az erdőségek fokozottabb gazdasági hasznosítását célul tűző birtokpolitika az uradalmi jövedelmek növelésének reális lehetőségét az ipari termelésben látta. Minden más ágazatot, így a földművelést, a bortermelést, s ezen túl a jobbágyi szolgáltatásokból származó jövedelmeket ennek alárendelten kezeltek. 52 Alátámasztja ezt az is, hogy a magyar kamarai szervek az uradalmi birtokpolitika megvalósítása érdekében még a bécsi udvar törekvéseivel ellentétes iparpártoló tevékenységre is hajlandóságot mutattak. 1770-ben, amikor egy magánkezelésben levő üveghuta és a Fazola Henrik által alapított, de a bécsi udvar támogatását élvező vashámor működött az uradalmi birtokokon, mindent elkövettek az üveghuta működésének beszüntetésére. Indokként azt hozták fel, hogy az évente 4—5000 öl fát felhasználó üveghuta veszélyezteti a vasgyártó üzem működtetéséhez szükséges faanyag biztosítását. A 16
