Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

és csepűvel feldíszített galagonya vagy más tövises ágat vittek be és meggyújtották. Csak akkor hozták be az igazit, amikor a lánykérő kijelentette, hogy a királyuknak nem ilyen bokréta kell, ez megégeti a népeket. A vőlegény selyempapírba csomagolt pénzt tett a tányérra. Filkeházán a vőlegény és a menyasszony megfogák egymás kezét, és a kezük alatt megfordultak. Az első világháború utáni évektől terjedt el, hogy a vőlegény gyűrűt adott a lánynak. Ezután kezdődött a vacsora, melyen pálinka, húsleves, főtt hús, töltött káposzta, bélések, lepények szerepeltek A menyasszony és vőlegény egymás mellett ültek, egyik oldalon a két lánykiadóval, másikon a két lánykérővel. A rozmaringból készült jegybokrétát a vőlegény a lakodalomig a kalapjához tűzve hordta, a hímzett jegykendőt pedig a lajbizsebben viselte. Ezek adták hírül a faluban, hogy megtörtént a kézfogó. A jegyváltás után a paphoz mentek a fiatalok iratkozni, a lakodalom előtt három vasárnap hirdették őket a templomban. A századforduló éveiben még általános volt a háromnapos lakodalom, mely az 1930-as évekre már egy napra korlátozódott. Rendszerint vasárnap este kezdték a fiatalok konyhatáncával, hétfőn következett az esküvő, kedden kontyoltak, s szerdán volt a ráadás, amikor pótoltak (Pf.), illetve szegték a menyasszonyt (Fh., M.). Az egynapos lakodalmakat szombat déltől vasárnap reggelig tartják. A lakodalom előtt varrta meg a menyasszony a jegyinget a vőlegénynek, s maga hímezte ki az elejét és a kézelőjét. A menyasszonyi ruhát a vőlegény vásárolta. Az 1920-as évekig a menyaszszony széles ruhában esküdött. Négy-öt alsószoknyára vette a fehér ráncos szoknyát, e fölött inget és fehér blúzt, fején magas koszorút, nyakában több soros galárist viselt. Régebben fekete csizmában, ekkortól már inkább fekete félcipőben ment az esküvőre. A vőlegény fekete csizmában, fekete csizmanadrágban, hímzett ingben, fekete kabátban és bokrétás kalapban esküdött. A lakodalmaknak állandó szereplői, hivatalos személyek vagy tisztesek voltak: 2 násznagy, 2 nagyvőfély, 2 kisvőfély (őket vőfénynek is nevezték), 2 nagynyoszolyó, 2 kisnyoszolyó. A tisztségviselők a menyasszonytól szőttes vagy hímzett hosszúkendőt kaptak (48. kép). Egy lakodalomban régebben 30—40 hosszúkendőt is el kellett ajándékozni. Egy héttel a lakodalom előtt járt a két nagy vőfély hívogatni. Vállukra, a mellükön keresztben két hosszúkendőt kötöttek, kezükben nádból készült bokrétás vőfélybot, kabátjukon bokréta a jelvényük. Vőfélynek rokon fiatalembert hívtak, vagy olyat, aki értett a verseléshez. Minden faluban van még ma is egy-egy kézzel írott vőfélykönyv, melyet egymásnak adnak, s a verseket a helyzetnek megfelelően alakítják, változtatnak rajta. Kisebb lakodalmaknál a rokonokat, barátokat, szomszédokat hívták meg, de gyakoribb P2