Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)
alapját ekkor az erdő és a vadászat adta a pataki erdőispánsághoz tartozó erdőkben. 1270-ben Füzér várával együtt Komlóst, Nyírit, Kápolnát, Bózsvát, Radványt és Kajatát említik az összeírások területünkről, s ezek a falvak a füzéri uradalomhoz tartoztak. A 16—17. századig sűrűn változtak a Hegyköz földesurai, de 1686-ban I. Lipót báró Károlyi Lászlónak adományozta Füzér várát és annak tartozékait. Az adománylevélben még csak Füzér, Filkeháza, Pálháza és Vily szerepel, de az 1689-es összeírás szerint már az uradalomhoz tartozott az előzőeken kívül Nyíri, Kápolnapuszta, Kajáta, Mátyáshaza, Radvány és Vágás (részbirtok). Ez időtől kezdve a Károlyi család egészen 1945-ig a Hegyköz legnagyobb földbirtokosa. A 17. századi összeírások népes és jómódban elő falvakról adnak számot, s az állattartás fontosságáról tudósítanak. A 17. század végén és a 18. század elején azonban nagy méreteket öltött a vagyon és a lakosság pusztulása. A magyar lakosság elvándorolt, nagyobb részt dél felé, feltehetően a töröktől felszabaduló területekre. Helyüket részben magyar, részben szlovák és kárpátukrán telepesek foglalták el. A Rákóczi-szabadságharc küzdelmei és az 1711-ben Abaúj megyében is pusztító pestis során a terület csaknem teljesen elnéptelenedett. „ . . . az Füzér Völgye nagyobb részint puszta mind elment az embere" — írják 1715-ben (Országos Levéltár, Károlyi Levéltár, Lad. 21. No. 165.). 2. kép. Hegyközi táj, előtérben Nagyhuta. Petercsák T r felv.
