Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

35. kép. Boronafalú, zsúpfedelű lakóház. Filkeháza. Janó A. felv. kabolás kemence (36. kép), ami rendszerint a ház nagy részét elfoglalta. A szögletes kemencét kőből rakták, majd sárral betapasztották. A kemence felett a széles szájú, négyszögletes, vesszőből font, sárral tapasztott kabola vezette el a kemence, és a mellette épült padkán levő konyha szabad tűzhelyének füstjét. A kemencét kenyérsütésre, és téli fűtésre használták. A gyerekek helye a kemence tetején, a suton volt. A fonott és tapasztott kabolák helyére Sátoraljaújhelyről hozott zöld- vagy barnamázas csempékből cserepes kabolákat is építettek (37. kép). A korábbi nyílt tűzön való főzést a kemence mellé épített zárt tűzhely, a masina váltotta fel. A századfordulótól kezdik a szobabeli kemencéket lebontani, s a pitvarban, a szabadkémény alatt építik fel. A szoba tüzelőberendezése, főző-, és fűtőberendezése az 1 méternyi hosszú, kőből épített vasplatnyis, zárt tűzhely, melynek füstjét a pitvarba vezetik. Ezeket váltják fel az üzletben vásárolt fémből készült csikómasinák vagy huszár masinák, majd a zománcos sparheltok, melyeket gyakran ma is csak masinának neveznek. Területünkön híres bútorkészítő központ volt Sátoraljaújhely, ahol 30—40 asztalos is dolgozott a 19. században. Az 1860-as, 70-es években alakult itt ki az a sajátos festettbútor-stílus, melynek termékeiből a hegyközi parasztság is vásárolt, és ezek gyorsan kiszorították a korábbi egyszerű darabokat. A bútorok sötét, rendszerint fekete alapszínűek, s ezeket piros, kék, sárga és zöld virágcsokrokkal, fűzé-