Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

az egész ház hosszában és szélességében végighúzódnak. A falat alkotó gömbölyű tölgyfaszálak kerek, teknős bevágással kapcsolódtak egymáshoz, „ravatra rakták" (33. kép). A boronafalú házakat a Hegyközben ravatos háznak is nevezték. A faépítkezésnél előfordult a zsilipéit technika is, az ilyet palánk falnak hívták. Ilyenkor a talpfákba állított berovott culákok közé eresztették a hasított palánkokat. A falat kívül-belül marhatrágyával kevert törekes sárral tapasztották be, majd többször lemeszelték. A falakon felül koszorúgerendákon nyugodnak a keresztgerendák, melyeket a középen végighúzódó mestergerenda is tart. Paticsfal készítésénél gerendákból állították össze a ház vázát, majd hasított akácfával fonták be és sárral vastagon két oldalról betapasztották. A vertfalú ház építésekor a fal szélességének megfelelően két sor karót vertek a talajba, ezekhez belülről deszkát támasztottak, közé pedig törekkel, szalmával kevert földet döngöltek. A kőfalú házakat mindig kőművesek építették fehér, ill. fekete kőből. A 60—65 cm-es falak köveit nyirokföldből készített sár tartja össze. Az egyfajta anyagból épített házak mellett átmeneti megoldások is előfordulnak, melyeken jól szemlélhetjük a hegyközi építkezés változását. A boronafalú házak végébe idővel vert-, patics- va^y kőf alú ólat építettek. 61 33. kép. Bor onaf alas építési technika. Filkeháza. Janó A. felv.