Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

kig általános); tehén- vagy kecsketartás; tűzifa; széna; pénzösszeg (az 1940-es, 50-es évektől terjed el). Az első kihajtáshoz kapcsolódó járandóság a néhány fillér bocskorpénz, alkalmi juttatás az állatonként 1—2 darab nagypénteki tojás és a nagypénteki liszt. A pásztorok saját házukban vagy a közbirtokosság tulajdonát képező pásztorházban vagy cselédlakásban laktak. A csordás és kondás rendszerint egy bojtárt tartott maga mellett, akit ő fizetett, bár legtöbbször a gyerekei voltak a bojtárok. A pásztorok viselete általában megegyezett a falubeli szegényparasztokéval. Nyáron bocskort húztak a lábukra, ha hidegebbre fordult az idő, lábszárvédő füdzős habdával (Fka.) hordták vagy bakkancsot viseltek. A csordások vásáron beszerzett kürttel vagy rezeskürttel, a kondások magyar ökör szarvából készített kürttel jelezték a kihajtás idejét (23. kép). Az állatok terelésénél volt szükség a rendszerint bar/cdcafából készített, párgroZással tartósított görcsös botra és a karikásra vagy karikás ostorra. Az ostor szíját a legtöbb pásztor maga fonta, de a nyél berakásos díszítéséhez csak kevesen értettek (pl. Filkeházán Szászak József, Kishutában Hrabócki Márton). A Hegyköz déli falvaiban szolgáló csordások a zempléni, bodrogközi pásztoroktól vásároltak ostort. Az ennivalót, sótartót, bicskát és a tűzgyújtáshoz szükséges kavakövet és taplót a börtarisnyában, gombos tarisnyában vitte magával a pásztor. A tarisznyához szíjazva hordták az ivókanalat, fakanalat vagy újabban ivóbádogot, s az előzőknek a fogóját díszítették. 23. kép. Kondás felszerelése. Filkeháza. Petercsák T. felv. 47