Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

végeztével a násznagy mondott verses köszöntőt az ifjú párra. Mikóházán és Vilyben szokás volt a maskarázás a vacsora végén. Mikóházán halálnak öltözött fel egy legény, s kaszával megjelenve hosszú verset mondott, mellyel a halálra emlékeztette a víg mulatozókat. Vilyben kecskének öltöztek fel, s így ijesztgették a lányokat. Késő este a lócák, asztalok egy részét kihordva megkezdődött a tánc. A válltáncot legények és lányok vegyesen járták a pusztafalusi lakodalomban, de Füzérkajatán csak a lányok táncolták. Egymás mögé sorba állva, az előttük álló vállára teszik kezüket, s az első irányításával, egyszerű rálépő futással haladnak csigavonalban be-, majd kikanyarodva az alábbi dallamra: 2. Kék pántlikám nem ér bokorra kötni. Nem akar a kisangyalom szeretni. Félbe akarja a szerelmét hagyni, Jaj, Istenem, hogy kell tőle elválni. Mikóházán a férfiak medvetáncot jártak. Egy vezető után, aki összecsavart kendőt vagy nadrágszíjat tartott a kezében, beálltak a férfiak, egymás vállára téve kezüket. A medvetánc dallamára mindig a vezér után kellett menni (asztal alá, asztalon át, ablakon ki), s aki tévesztett, arra ráütött a vezér az ütleggel. Hasonló tréfás tánc volt Pusztafaluban az ún. bojnyik tánc. Elöl ment a vőfély, utána a menyasszony, nyoszolyók és a többi fiatal. Először egy helyben táncoltak, majd járták a szobát, miközben a pitvarba is átmentek. 88