Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

Az én üingolt zsebkendőmet jaj de sajnálom, Szép vagy babám, piros, barna babám, Nehéz tőled elválnom. A lányok körbe-körbe elhelyezték a kisszékeket, majd úgy ültek rájuk, hogy kinyújtott lábaik a kör középpontja irányában egymást érintették. A nóta közben először egymás felett mozgatták lábaikat: jobb talp a bal lábfej fölött körözött befelé közelítő mozdulattal, bal láb eltávolodott, s most ez körözött ugyanígy a jobb lábfej felett. Ez a két alapmozdulat meg-megismétlődött úgy, hogy nyolcas vonalat írt le a két láb. Közben a földhöz nyomva talpukat, majd sarkukat, a kisszéket egyre hátrább tolták, s így maguk is állandóan távolodtak hátrafelé, egyre szélesedő körökben, végül mindenki külön-külön körözött a lábával. A székestáncot a legények a következő dalra táncolták: PUSZTAFALU , 1960, ő ke - re - si a ke - rvye - ret én majd mög -Ö- szöm A legények egymás mögé rakott kisszékekre ültek lovaglóülésben, úgy, hogy kezüket maguk elé téve fogták a széket. A dal ütemére emelgették a székeket, előrevitték, előretolták, természetesen a lábukkal is segítve. A székek felemelése és előrevitele jobbra-balra kitéréssel történt. A lányok és legények nagy izgalommal várták december 13-át, Luca napját, mert ilyenkor a fonó sokkal vidámabb volt, mint máskor. „Lucakor ne fonjunk, mert megdagad az ujjunk'" mondták Pálházán. Komoly fonás nem is volt, a lányok fánkot sütöttek, a legények bort vittek. A Luca-esték éjfél utánig is tartottak, és ekkor jelentek meg a különféle.maskarába öltözött iwcák, móriók, szitahalál. Előfordult, a kecske- és bárányalakoskodás is (Fre., Fra.). Farsang végén rendszerint fonóbált (Pf.) tartottak a kibérelt házban, s erre már muzsikásokat is fogadtak. Felsőregmecen ilyenkor páros vacsorát rendeztek. A lányok ennivalót vittek, a fonósgazdasszony segítségével elkészítették, a legények meg az italról gondoskodtak. Párosával ültek a vacsorához (leves, töltött káposzta, lekváros lángos, mákos kürt), majd táncoltak, karikáztak. A sorbajáró fonók elterjedése után a soros gazdasszony megfőzött aszalt gyümölccsel, susinkával (Kv., P., Fh.) kínálta meg az asszonyokat, amit nyálazónak használtak. 72