Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

rekkel díszítették és évszámmal látták el. Pusztafaluban is dolgozott egy asztalosmester, akinek stílusa megegyezett az újhelyivel, bár itt az 1900-as évektől elterjedtek a szürkéskék és zöld alapszínű, de virágozásban az újhelyivel megegyező bútorok. Ismereteink sze­rint még 1943-ban is készült kék alapszínű festett bútor Puszta­faluban. Ruhanemű tárolására szolgált a láda, mely a menyasszony hozo­mányához tartozott. Az 1880-as évekig készültek felemelhető tetejű elöl virágozott ládák. Ekkortól az alul egyfiókos, felemelhető tetejű magasláda, vagy nagyláda, illetve a háromfiókos komót terjedt el, Míg a magasládát virágozták, a komótok csak világosbarna és fekete színben készültek. A ruhanemű tárolására szol­gáló ládákat a két világháború között kezdte felváltani a sifon vagy szekrény, de a komót még napjainkban is gyakori bútordarab. Sajátos darab a karosláda, vagy élésláda (Pf.), mely egyben tároló- és ülőbútor is (38. kép). Rendszerint négy rekeszre osztott ládarészében vászonneműt és ruhafélét tartottak, de gyakran tejfélét, kenyeret is. Felemelhető tetejű, bordázott vagy betétes háttámlájú bútor. Ládarészének elejét és háttámláját virágozták. Az ágy szintén a menyasszony hozományához tartozott az ágy­neművel együtt. Az ágynak csak az egyik végét virágozták. A 20. század elején a díszesebb, ún. koronás ágyvéget az egyszerű, félkör­íves váltotta fel. A 19. század közepén még az alacsony, nagy fiókos asztalok domináltak. A festett bútorral együtt a magasabb, egyenes lábú. lapjának sarkain virágozott, középen koszorúval díszített asztalok terjedtek el. 65 38. kép. Karosláda. Pusztafalu. Janó A. felv. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom