Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

4. VÁNDORIPAROSOK Sajátos foglalkozást űztek a Hegyközben Kishuta, Nagyhuta és Vágáshuta férfilakosai: vándor ablakosként és drótosként járták, járják az országot szinte napjainkig. A három község története a 18. század második felében kezdődik, amikor a Károlyi család szlovák erdőmunkásokat telepített be, s ekkor alapították a hegyközi üveghutákat. Hollóházán 1742-től megszakításokkal 1831-ig működött üveggyár. A nagyhutai manufaktúrát először 1763-ban említik, s itt főleg öblösüveget gyártottak a 18. század végéig. A Vágáshuta melletti Prédahegy oldalában működött a Károlyiak harmadik üveghutája az 1810-es évekig. A három üveghuta termékei között az ablaküveg dominált, amivel a férfiak rendszeres vándoripart folytattak. Kénytelenek voltak ezt tenni, mert az üveggyáron, erdei munkán kívül egyéb kereseti lehetőségük nem volt. Földet csak irtással lehetett szerezni, de az is nagyon keveset termett. A Hegyközben a Hutákban vannak a legrosszabb minőségű szántók, amit egy 1826-os összeírás is jelez: „. . . lakossai által élt földje hegyes völgyes, minéműségére nézve kövitses ritka föld, mely trágyázás nélkül igen keveset termő." (Országos Levéltár, Károlyi Levéltár 16. cs. No. 163.). Az üveggyárak kicsik voltak, nem kapott bennük mindenki munkát. A 19. század első évtizedeiben ezek is végleg megszűntek, és mind többen voltak kénytelenek ablakossággal foglalkozni. Az üveget a még működő regéci és észak-magyarországi gyárakban szerezték be. A 19. század elejére széles körben elterjedt az ablaküveg használata, s a falvakban is egyre többen vették igénybe a helybe jövő vándoriparosok szolgálatait. A 19—20. század fordulója után még mindig az ablakozás a férfiak fő foglalkozása. Az 1920-as, 30-as évekre azonban nagy többségük áttért a drótozásra, amit a Trencsén és Lipót megyei szlovák drótosoktól tanultak meg. A változás egyik oka a letelepedett üvegesmesterek nagy konkurrenciája, másrészt az, hogy a drót és a bádog sokkal könnyebben, kevesebb kockázattal szállítható, mint az üveg. A drótosok, mint nevük is jelzi, eredetileg a törött cserépedényeket drótozták be, tették ismét használhatóvá. Az 1880-as évektől azonban az agyagból készült konyhaedényeket fokozatosan kiszorították a tartósabb és olcsóbb fémedények. E változás következtében a drótosok fokozatosan áttértek a bádogosmunkára, de továbbra is 54