Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

A tej fontos szerepét mutatja az is, hogy sok babonás eljárás fűződik hozzá, melyekkel a tejhozamot igyekeztek megőrizni, illetve fokozni. A tehenek hasznát, a tejet elvevő boszorkányok, boszorok, illetve boszorosok (Fh. — férfi boszorkány) személyének megállapítása után különböző babonás cselekedetekkel igyekeztek visszaszerezni a hasznot. A tejhaszon megőrzése érdekében napjainkig élő gyakorlat, hogy napszállta után nem szívesen adnak ki valamit a háztól. Ha tejet adnak valakinek, egy csipetnyi sót szórnak bele. A sertéshizlalás a makkoltatás megszűnése óta ősz elején kezdődik. Zsíros moslékkal, tökkel, darával és korpával, szemes kukoricával és krumplival hizlalnak. A hizlalás célja a család hússal és zsírral való ellátása volt, csak a módosabbak hizlaltak eladásra. A disznóölés idejét a disznó étvágya és nagysága határozza meg. Nagy családi esemény, melyen a rokonok is segítenek. Este disznótort rendeznek, másnap pedig kóstolót hordanak a rokonoknak, szomszédoknak. A baromfit a két világháború közötti években főleg eladásra tartották. Táplálkozásra az 1950-es évektől használják nagyobb mértékben. Csirkét vágnak nyári vasárnapokon, aratás idején vagy ha vendég érkezik a házhoz. A lakodalom régebben sem múlt el tyúkból készült ételek nélkül. A gyenge csirke- és tyúkhúsleves általános betegkoszt. A kakast cséplésre vagy nagyobb ünnepekre vágják le. Ugyancsak ünnepi eledel a hízott liba és kacsa is. A tyúkhúsleveshez metélketésztát v. metélkét, a liba- és kacsaleveshez lecsfcét vágnak. A tyúk fontos haszna a tojás, amit sokféleképpen fogyasztanak. Régebben télen oltott mészbe téve tartósították. A libát és kacsát — különösen a lányos házaknál — tolla, a faluja miatt tartották. A pelyheket a talufosztogfatókban szedték le a toll száráról. A fosztó az asszonyok összesegítésen alapuló téli társasmunkája. A hegyközi parasztság a felesleges szaporulatot vagy az állatok bizonyos hasznát vásáron, piacon értékesítette. A nagyobb állatok eladása a férfiak dolga volt, a baromfiféléket, tejet, tejtermékeket az asszonyok árulták. A két világháború között hetenként jártak az újhelyi, hidasnémeti, régebben a kassai mészárosok, a csengőzők, akik megvették a 8—10 hetes borjúkat. Tinót csak a módosabbak hizlaltak eladásra. Elterjedt értékesítési forma volt, hogy az őszi munkák befejezése után feljavították a nagyökröket vagy nehézökröket és továbbhizlalásra eladták a Szerencsi Cukorgyárnak, hogy ne kelljen télen takarmányozni. A teheneket, ökröket, lovakat vásáron is értékesítették, ritkábban háztól adták el. A Hegyközből Sátoraljaújhelyre, Sárospatakra, Göncre, 1920 előtt pedig még Királyhelmecre, Nagymihályba, Gálszécsre, Kassára is elmentek. Lovat messzibb vásárokra — Cigánd, Nyíregyháza, Kassa, Ungvár, Munkács — is elhajtottak. Lónál, ökörnél a húzóerőt, tehénnél a tejelőképességet vizsgálták vásárlás előtt.