Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

A burgonya a 19. század első felében már a Hegyköz minden falujában elterjedt. Sok fajtáját ismerik. Rendszerint a jobb, frissen trágyázott földbe ültetik. Régen ezt is kapával ásott gödörbe ültették, újabban minden harmadik ekebarázdába rakják. Háromszor kapálják, másodszorra töltögetik. A krumpUásás ősszel águskapával történik és lehetőleg mindjárt külön válogatják a táplálkozásra és a disznóhizlalásra valót. Az ültetésre szánt krumplit a kertekben, ún. turbusban vermelik télire, a többit kamrában, pincében tárolják. A burgonya a szegényebbek mindennapi eledele volt. Megették a sült krumplit is, de készítettek belőle krumplilevest, tört krumplit, krumplizsámiskát, krumplilángost (lepcanka) is. Takarmányrépát csak a Hegyköz déli falvaiban termesztettek. Ritka növény volt a lencse és a borsó is. Kukorica közé nagyon gyakran ültettek tököt és paszuját, a krumpli köztes veteménye a mák volt. A szénaféléken kívül a hegyközi állattartásban nagy jelentősége van a termesztett takarmánynövényeknek, különösen a lóherének és a lucernának. A lóherét már 1826-ban a bükkönnyel együtt említik, de a lucernát csak a második világháború utáni években kezdték jelentősebb mértékben termeszteni. A lóhere jó talajjavító, ezért elsősorban a harmadik fordulóba, az ugar helyére vetették, régebben pedig a kapások között szorítot20. kép. Kézi daráló, malmocska. Nyiri. Petercsák T. felv. 21. kép. Takarmányszárító oszró. Nyiri. Balassa I. íelv.