Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

PÁSZTOROK (A betlehemhez lökdösik az öreget.) ANGYAL: Hát te, öreg, mit ajándékozol a kis Jézuskának? ÖREG: Melyik az a kis Józsika? Az a nagy fülű? ANGYAL: Az olyan szamár, mint te vagy, öreg! ÖREG: Melyik? Az a nagy szarvú? ANGYAL: Igen, igen, az olyan ökör, mint te vagy, öreg! ÖREG: Melyik hát? Az, amelyik ott fekszik a jászolba? ANGYAL: Igen öreg, az a kis Jézuska. Hát te, öreg, mit ajándékozol a kis Jézuskának? ÖREG: Szerulám-perulám, éhes kis Józsikám. Hoztam neked egy százméteres fik-fik-fokhagymás kolbászt, melynek egyik végi a tokaji hegyen, a másik meg a te szádba. Hoztam neked egy csupor aludttejet. Jöttem a jegén, elcsúsztam, az aludttej összetört, a csupor kiömlött. Ért be magad vele! MIND (énekelnek): Pásztorok, pásztorok örvendezve . . . (Majd körbejárva a következő énekek dallamára földhöz verik csengős botjukat): Jó volt dolga Jakabnak, míg fiatal volt. Cserfa, nyárfa bokrokon vígan átugort. De vénségére jutott szegénységre Az öreg guba. Uccu guba, táncoljunk, táncoljunk, Muzsikával dobogjunk, dobogjunk! Mert eljött, mert eljött A mi királyunk. Gazda, gazda, jó gazda. Bocsáss minket utunkra! Maradjon a házadra Istennek szent áldása! (Megindulnak kifelé énekelve) Isten áldja meg E háznak gazdáját, Töltse meg az Isten Pincét, kamaráját! Lám, már mi indulunk, Utunkra fordulunk. Siessetek! Nosza, pajtás, fogd az ajtót, Kezedbe a kilincstartót! ím, elmegyünk, búcsút veszünk, Innen tovább már. 103