Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

ANGYAL: Mert érdemli. III. PÁSZTOR (Körbejár és lépésre üt a bottal): Jaj, istenem-uram, hol vettem itt magam? Honnat húztam, szántam fáradt lábaimat? Rongyos bocskoromat még meg sem talpaltam. Amikor én Betlehem hegyén jártam, egy nagy bakot láttam. Én attól a baktól úgy megijedtem, hogy öreg pajtásomat is elvesztettem. De nem úgy, Fedor pajtás, a búnak elfelejtésére mondjunk el egy pásztorvigasztaló éneket! MIND (énekelnek): Mennyből az angyal. . . I. PÁSZTOR: Az öreget hol hagytátok? III. PÁSZTOR: Kinn őrzi a nyájat. I. PÁSZTOR: Hívd be! III. PÁSZTOR: (Csenget a csengős bottal): Gyere be öreg! ÖREG (Mond kint egy cifrát, aztán bejön): Na mia, mi! Rajtam még a szép lányok se nem kapnának, Sem a Juliska, sem a Mariska. Sem egy pár csókot nem adnának! öreg bacsó, itt vagyok, Rettenetes hírt mondok. Az angyalok repültek, Hegyek-völgyek lánggal égtek. Indulj tehát Betlehembe, Ne légy álmos vénségedre! Az én nyájam kurta farkú, A ti nyájatok kurta sarkú. Az én nyájam legelni fog, Én meg magam tüzet rakok, És szalonnát sütök. Hé, ti kutyák, nem pásztorok, Ti csak esztek, isztok, dorbézoltok, Az én kedves, tetves, rongyos szakállamra Nem is gondoltok! öőőő, hulljon ki a fogatok, Százfelé szakadjon a torkotok! (Megfordul, háttal áll a pásztoroknak, megrázza magát): Itt a kulacs, igyatok! I. PÁSZTOR: Innánk biz, ha volna mit! ÖREG: Öőőő, ti kutyák, nem pásztorok, Megettétek, megittátok! Az én kedves, tetves, rongyos szakállamra Nem is gondoltatok! Ej, ha előveszem azt a 99 éves Rózsafából kifaragott kis balticskámat, Űgy ellipizem-lapozom a gyolcs ingeteket, A gyolcs gatyátok szárát... 101 Hogy semmi bajok nem lesz.