Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Sánta Tréfás, csúfoló jelző, vagy személyek megkülönböztetésére, azonosítására alkalmazott jel. Akkor is használatos, ha valakinek átmeneti sánta állapotát (baleset, vagy egyebek miatt) akarják kifejezni. Jele: Néhány bicegő mozdulat. Sovány, beesett arcú Tréfás jelző, vagy személyek megkülönböztetésére, azonosítására használt jel. Jele: Behorpasztott arc, melynek egyik oldalát a hüvelyk-, a másik oldalát pedig a mutatóujj szorítja. Vagy az arc mindkét oldalát a nyújtott mutatóujjak horpasztják be. Szeplős, pattanásos Tréfásan használt, vagy személyek megkülönböztetésére, azonosítására alkalmazott jel. Jele: Az öt ujjhegy az archoz érintve, többször és gyors egymás után. Szamár Nemtetszést kiváltó, helytelen cselekedet elkövetőjét illető „titulus". Rendszerint ingerült állapotban közlik az illetővel, jel útján. Jele: Mindkét fülhöz helyezett szétterpesztett ujjú tenyér hüvelykujja a tengelye, e körül mozog. A tenyér néhány legyezőszerü mozdulatot végez. Taknyos A finomhengerműben még a második világháború előtt nyüzsögtek a 12—13 éves gyerekek. Rendszerint ajtóhúzóként (kemenceajtó-húzók) kezdték, és amikor megfelelő helyismeretre tettek szert, rátermettségük, igyekezetük szerint haladtak tovább. Ezek között sok eleven „minden lében kanál" akadt, akik illetéktelenül beleszóltak az idősebbek beszédébe. Ilyenkor jellel adták tudtára, hozzájuk viszonyítva még csecsemő. Jele: A négy félig behajlított ujj hegyével (a hüvelykujj kissé behajlított), lefelé néző tenyérrel, az orr alatt, felülről-lefelé irányban néhány mozdulat.