Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

2.4. Cselekvések Alszik, álmos A 12 órai munkaidő alatt, a hét vége felé eltörődtek a dolgozók, mivel rendszerint vasárnap este kezdődött a hét. Egyik-másik bizony, egy kis szünet esetén el is aludt. Az álmosságot leküzdő tréfás kedvűnek ilyenkor jellel adták tudtára az elaludt munkatársuk buzgóságát. Az alvással, vagy alvás utáni vággyal összefüggő címszavakat is e jellel közölték. Jele: Az archoz tartott tenyér. A fej a tenyér irányába billentve. Aratás Az éjszakai műszakokon a kétlaki dolgozók — főleg az aratás idején —, nagyon fáradtak voltak, mivel egész héten ágyba sem kerültek. Ez a munkájukon is meglátszott. A munkatársaik jelbeszéddel adták tudtára a fáradtság okát. Jele: Az egyik ökölbe szorított kéz a has előtt van elhelyezve, vízszintes alkarral. A másik ökölbe szorított kéz előnyújtva, kaszáló mozdulatot végez. Beszél, jár a szája A feleslegesen sokat beszélőkre hívták fel ezen jellel egymás figyelmét. Jele: Két vízszintesen tartott és összetett tenyérrel, többszöri madárcsőr tátogást utánzó mozdulat. A két tenyér egymás felé néző. Borotválkozás Szombat esténként Ózd különböző helyein bált rendeztek. Az Olvasó-Egyletben (jelenleg: a Liszt Ferenc Művelődési Központ), a községben a Fried- és Klein-féle tánctermekben, Sajóvárkonyon (jelenleg: Ózd III. kerület) a Kukely-féle vendéglőben. A fiatalság 78