Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Jele: Az áll alatt a nyakon, a tenyér élével egy vágásszerű elhúzás. Farok Az üzemi tréfálkozások során a leggyakrabban előforduló tréfálkozási mód a farokakasztás volt. A csepűből készített farkot odaerősítették a gyanútlan kabátjára, és ezzel a mosolygó tekintetek központjába került. Ezt a díszt sokszor addig viselte, amíg valaki tréfásan, jellel tudtára nem adta. Jele: Nyújtott mutatóujj a farcsont tájékára helyezve, hátrafelé néző ujjheggyel, farkcsóválásszerűen mozgatva. Fejés, fejni A kétlaki dolgozók közül soknak volt tehene. Ezért gyakran voltak céltáblái tréfálkozó munkatársaiknak, akik ugratták, hogy ők fejik a tehenet. A címszóra utaló jelet akkor is alkalmazták, ha valamelyik állandó kölcsönkérőnek sikerült valakit „megfejni". Jele: A test elé tartott vízszintes helyzetű alkarokkal, behajlított ujjakkal le-föl irányú mozdulatok végzése. Füge Üzem közbeni tréfálkozások alkalmával használatos, a közismert jelentéssel bíró jel. Jele: Az ökölbe szorított kéz, mutató- és középső ujja között elhelyezett nyújtott hüvelykujj. Fecske, fecskék Mielőtt még az építőipar idényszerű jellege meg nem szűnt, a kőműveseket fecskéknek nevezték, mivel csak tavasztól őszig dolgoztak. Tavasszal megjelentek, ősszel elmentek. A gyári kőművesek kivételt képeztek, mivel télen-nyáron foglalkoztatva voltak. Ez azon-