Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Egy-egy művelet, tevékenység minőségi voltára utaló jel, vagy az elért jó eredményt kifejező jel. Ezenkívül a „minden rendben" közlésére használatos. Jele: A has simogatása tenyérrel, esetleg egy-két bólintás. A felszabadulás előtti időszakban üzemi étkezde nem volt, ezért a távol lakó dolgozók tarisznyából étkeztek. A felváltás elégtelensége, vagy teljes hiánya miatt, nem mindig tudtak meghatározott időben jóllakni. Ha mégis sikerült a kemencék valamelyikében szalonnájukat megsütni, és azt zavartalanul elfogyasztani, jóllakottságukat tréfásan jel útján is kifejezték. Jele: A gyomor enyhe ütögetése tenyérrel és simogatással. A másik kéz a nyak előtt egy elhúzó mozdulatot tesz.