Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

tek kihallgatásra. Ha a csendőrök a láthatáron megjelentek, ezt a következő jellel adták a dolgozók egymásnak tudtára. Jele: A legyezőszerűen szétnyitott ujjaknak a tarkó fölé helyezése. A tenyér helyzete függőleges. A kakastoll csendőrkalapdísz imitálása.) Éhes vagyok Az előzőekben elmondottak alapján előfordult olyan eset is, amikor munka közben képtelenség volt enni. Ilyen esetekben, amikor a hengerész éhsége kínzóvá vált, a jelzés alapján hívott segítséget, ha volt olyan szerencséje, hogy tudta valaki helyettesíteni egy rövid időre. Jele: A tenyér a has tájára helyezve. Éljen! öröm, kitörő lelkesedés kifejezésére használatos jel. Jele: Sapka, kalap magasba való lengetése. Énekkar, zenekar, karnagy, karmester Az üzem dolgozói közül sokan tagjai voltak az énekkarnak, a zenekarnak. A zene- és énekkar esténkénti próbája alkalmából az éjjel, később — a nyolcórás munkaidő bevezetése után —, a délután dolgozók a gyárból kimehettek. Ha egy ilyen távolléte után érdeklődtek, jellel adták tudtára, hogy hol van az illető. Jele: A karmester dirigáló mozdulatai. Értem, tudom Egy fontosnak tartott jelzés nyugtázása. Jele: Az egyik kéz nyújtott mutatóujjával a halánték ütögetése. Fáj a derekam, derékfájás A hengerészek a nagyobb keresztmetszetű szelvények átvetésénél, a darabmegfogás pillanatában a hengerelt és átvetett darab erős