Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

zeletbeli szöget tart, amire a másik kéz ökle egynéhány ráütő moz­dulatot végez. Tisztít, pucol Az üzem gyakorlatában sűrűn fordul elő, amikor egy alkatrészt, tartozékot meg kell szabadítani a rárakódott és ráégett portól, kát­ránytól, olajtól, vagy rozsdától. Ezt a tisztítást különféle szerszámok­kal végzik. Többek között drótkefével is. A drótkefével végzendő tisztításnál az alkatrész tisztítására jellel utalnak. Ezt a jelet hasz­nálják továbbá minden kefélési műveletre is. Pl.: a porkefe, a ruha­kefe, vagy akár cipőkefe használatára is. Ezeken kívül a jel a vasa­lás fogalmára is utalt. Jele: Az egyik kéz ökölbe szorított ujjakkal, a másik kéz alkar­ján egynéhány, a karon elhúzó mozdulatot végez. (A kefélést imi­táló mozdulatok.) Vége van Ha valamilyen alkatrész, vagy tartozék az üzemzavar alkalmával tönkremegy, használhatatlanná válik, jellel továbbítják egymásnak a hibát észlelők. Ugyanezzel a jellel adják egymás tudtára valakinek az elhalálozását, vagy olyan súlyos állapotát, mely várhatóan ha­lállal végződik. Jele: A test előtt, egy kézzel a levegőbe rajzolt kereszt. 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom