Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Kileng Valaminek lengő helyzetére utaló beszédjel, elsősorban a régi dróttéren volt a leghasználatosabb. A szállításra váró dróttekercseket láncra fűzve rakták daru segítségével a „KZ-típusú", oldalakkal rendelkező 20 tonnás MÁV vasúti kocsikba. Berakás után, amikor a hosszú láncot a daru kihúzta a kocsiból, az a dróttérre nagy lengéssel került vissza. A láncnak ez a kilengése balesetveszélyt jelentett, és az ott dolgozók gyakran használták az erre utaló figyelmeztetést. Jele: Az egyik kéz vízszintes alkarja, nyújtott ujjaikkal és oldalt néző tenyérrel a test előtt, néhány vízszintes irányú mozdulatot végez jobbra-balra. A sorvonógépek (motorok) leállítására a kapcsolószemélyzetet sziréna jelzéssel értesítik. Vannak esetek, amikor a leállítást gyorsan kell végezni. Ilyenkor a hengerész a szirénajelzésen kívül, karjelzéssel is tudatja a gyors leállás szükségességét. Jele: Egy, vagy mindkét előrenyújtott kar lefelé néző tenyérrel, nyújtott ujjakkal, felülről-lefelé irányú mozdulatot végez. Lámpa, világítás A finomhengermű világításának korszerűsítése előtti időszakban, kedvezőtlen látási viszonyok mellett folytak a munkálatok. Főleg téli időszakban a sorozatnál képződött, és még ma is képződő vízpára lehetetlenné teszi a ki- és bevezetés észlelését, a szerelvények ellenőrzését. Ez a tény fokozott figyelmet kívánt és kíván ma is. A rossz látási viszonyok mellett, hordozható lámpákat használnak. A lámpával, vagy világítással kapcsolatos közölnivalókat jellel adják egymás tudtára. A látással, a nézéssel összefüggő mondanivalók közlésére is használatos.