Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Védőkaró Az átvétessél végzett és hurokképződéssel járó hengerlés al­kalmával, a védőkaró használata kötelező. A védőkaró 70—80 mm­es négyzetes szelvényű acélból kovácsolt munkavédelmi eszköz, melynek egyik vége kampósan van kiképezve. Használatakor füg­gőleges helyzetű, és a hutaszint alatt van rögzítve. A hutaszint fe­letti magassága 0,7—0,9 méter. A kampó a munkahellyel ellenté­tes irányban helyezkedik el. A rendeltetése: a hengerész védelmé­nek biztosítása. Jele: Vízszintes, előrenyújtott helyzetű alkar. Nyújtott és le­felé néző mutatóujj, egypár le-föl irányú mozdulatot végez. Vékony Kör szelvényű anyagok, huzal, rúd, cső átmérőjével kapcsola­tos jel. így jelezték, ha a méret vékonyabb volt a szükségesnél. Jele: Az egyik kéz kinyújtott kisujjának, a másik kéz öt ujj­hegyével való sodrása. Lemezszerű anyagok vastagságának kifeje­zésére is szolgál. Ez esetben a hüvelyk- és a középső ujjon a hü­velykujj morzsolásához hasonló mozdulatokat végez. 1.3. A kikészítő beszédjelei Felírni (számlálni a hengerelt darabot) A termeléselszámolás végett a kihengerelt bugákat megszámlál­ják. A számlálásra, a darabok fel­jegyzésére utaló közléseket jellel továbbítják. Ugyanezt a jelet al­kalmazták egyéb írásos tevékeny­ség jelzésére is. Jele: A test felé néző tenyérre, a másik kéz rovásokat húz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom