Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Jele: Az egyik előrenyújtott kar — behajlított ujjakkal — erőteljesen visszarándul. Tovább! (igazítani) Igazítások (üregváltások) alkalmával az előhengerész jel útján adja az egyes hengerpárokon dolgozó hengerészek tudtára, hány üreggel kell továbbigazítani a hengereken. Jele: Nyújtott mutatóujj vízszintes irányba elhúzva (ezzel azt jelzi, hogy odébb, tovább). Előzőleg számmal jelezte az üregváltást. Töltetlen (az üreg), üres (az üregből kifutó szelvény) Az üreg töltetlenségét jellel továbbítják az előhengerész felé, a szükséges hengerállítás elvégzésére. Jele: Az arc egy kéz mutató- és hüvelykujjával benyomva. „Vég véget ér", szembenállás Amikor még csak egy érből hengereltek a II. sz. folytatólagos soron, a pontos adagolás esetén a 2. párba érkező szálak első vége az előző szál hátsó végét majd hogy utol nem érte. A két vég közötti távolság alig volt 100 mm. Erre a tempóra mondták üzemi szóhasználattal: „vég véget ér!". Előfordult, hogy az előhengerész a tempo növelését jelezte, ilyenkor a II. folytatólagos hengerész visszaintett, hogy „vég véget ér!", azaz a tempót növelni nem lehet. Ezenkívül az ellentét, a szembenállás kifejezésére is alkalmazott jel. Jele: A két kéz nyújtott mutatóujja a test előtt vízszintes helyzetben. A szembenéző és összeérő ujjhegyek egynéhányszor összeérnek.