Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

1. kép. Részlet az ózdi finomhengerműből nyújtó 1913. október 22-én, a II. sz. folytatólagos előnyújtó és a gyorssor 1914. február 27-én, a drótsor 1914. május 15-én, az abroncssor 1915. január 28-án.

33 Az abroncssor kivételével minden sorozat új létesítmény. Egyedül az abroncssorozatot telepítették át a Salgótarjáni Acélárugyárból. Két darab folytatólagos előnyújtósora — melyek a hengerlés alapanyagát képező bugák előnyújtását végezték —, egyedülállóak az országban. A hengersorok meghajtását gőzgépek helyett 1100—1400 lóerős villanymotorok végezték. A segédberendezések (görgők, vonszolók, daruk, daraboló ollók stb.) mozgatását mintegy 100 darab kismotor végezte. A hengersorozathoz csatlakozott a kikészítőműhely, az úgynevezett szerelő, vaskötő, abroncskötő és drótkötőműhely, a készáruraktár, a hengeresztergaműhely és a karbantartó műhelyek. A hengersorozatokhoz három tolókemence épült. A generátorgáz fűtésű kemencéket öttonnás bugatéri mágnesdaruk szolgálták ki. A középsor 41 méteres, a finomsor és a gyorssor 82 méteres hűtőpaddal épült. A drótsori termékek tekercselésére hat, az abroncsok tekercselésére négy motollát építettek. A drótsori motollák utáni drótkarika elhúzása és az abroncssori tekercsek elszállítása volt az akkori finomhengermű legnehezebb munkáinak egyike. A finomhengermű hengersorainak gyártási programját a sokré1 tűség jellemezte, miután az üzleti érdekeknek megfelelően, a gyárat