Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Az előhengeresz először füttyszóval hívja magára a figyelmet, majd jelzi a próbák berakásának szükségességét. „Próbadarabokat berakni!" Próbadarab Jele: A test elé tartott kéz, nyújtott ujjakkal, egymás felé néző tenyérrel. A két tenyér távolsága kb. 0,5 méter. Berakni Jele: Lefelé néző tenyér és előrenyújtott kéz vízszintesen mozgatva, többször előre és hátra. Forrasztár: Visszakérdezi, „hány" darabot? Hány, mennyi Jele: A felfelé tartott tenyérrel két, három mozdulat. Előhengerész: Jelzi, hogy „ötöt". Öt Jele: A test elé tartott, kifelé néző tenyér. Az ujjak széttartottak. Forrasztár: Kérdezi „elég" lesz? Elég Jele: Az egyik kéz nyújtott ujjakkal és lefelé néző tenyérrel, a nyak előtt vízszintes irányban elhúzva. Előhengerész: „Elég" lesz! Elég Jele: Az egyik kéz nyújtott ujjakkal és lefelé néző tenyérrel, s a nyak előtt vízszintes irányban elhúzva. Az óra állása iránti érdeklődés A hengerműi személyzet általában felváltói rendszerrel dolgozik. A váltás aránya nehezebb munkahelyeken egy az egyhez, kevésbé ártalmas munkahelyeken kettő az egyhez történik. A pihenésben levő személyzet hűvösebb időben a melegedőhelyiségekben (ami étkezési helyként is szolgál) tartózkodik, nyáron pedig a szabadban levő fedett helyeken. Mivel a hengerlést végző személyzet — főleg a kánikula idején — nagyon várja a váltást, sűrűn tekintgetnek az órák felé. A fentieken kívül az idő állása iránt, a műszak folyamán állandó az érdeklődés, mivel az üzemi események (hengercserék, üregváltások, igazítások, üzemzavarok stb.) kezdetét és befejezését időrendi sorrendben, hengersorozatonként feljegyzik. Tekintve, hogy minden munkahelyről az üzem területén elhelyezett 1—2 óra a nap nem minden szakában látható jól, gyakran érdeklődnek a dolgozók egymástól jelek útján az idő állása iránt, (Az idő közlésére a 12 órás 107 munkaidőt vették alapul.)