Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

gyárát olyan állapotban helyeznie, hogy az a reá fordított költségeket, kamatokkal visszatéríteni képes ... „Gyára" jelenleg már nem csak biztos reményt igérő, de hasznot is adó ..." 2. Nyersanyagok — kísérletek — a gyár munkásai A miskolci kőedény- és porcelángyár munkásai közül évtizedekkel ezelőtt alig ismertünk néhányat. Szendrei szerint

6 csupán kettő neve ismeretes. Egyiket Kerekes Ferencnek, a másikat pedig Fries Antalnak hívják. A város tanácsülési és közgyűlési jegyzőkönyve alapján

7 Fries Antal is ugyanúgy porcelángyártós legény volt, mint Kerekes Ferenc, akinek a szülei többszöri értesítés ellenére sem jelentkeznek — miután 1839-ben váratlanul meghalt. Vagyonát elárverezték, s ennek árából hátrahagyott ingóságaiért „35 vt. ftok és 45 krok Butykay József Ur részére — mint aki a temetési költségeket viselte — ki fizetni rendeltettek". Fries Antal ugyan nem halt meg és nem is hagyatéka elrendeléséről gondoskodik a városi tanács, hanem azokat a körülményeket mérlegeli, ahogyan a négy éjjeli kóborló, név szerint: Horváth Mihály, Ns. Dienes Miklós, Vámossi Ferenc és Kis János, a nevezetett megverte.

8 Az útonállás 1838 utolsó napjaiban történhetett, hiszen 1839. január 11-én már a városi tanács foglalkozik az üggyel. Kerekes Ferenc azon kevesek közé tartozik, aki — mint nevéből nyilvánvaló — származásilag is magyar volt. Mihalik Sándor adatai szerint a telkibányai porcelángyár vezetői között van már 1839-ben Kerekes János is. A hasonló vezetéknévből Mihalik arra következtet, noha „semmi közelebbi adat nincsen erre", feltehető, „hogy Kerekes János is talán a miskolci kerámiagyártás területéről kerülhetett a regéczi porcelángyár élére vagy fordítva: Kerekes Ferenc került Telkibányáról — talán Hüttnerékkel együtt — Miskolcra.

9 A Fricsek kérdése ugyanígy nem egyszerű, hiszen még a múlt század végén is megtalálhatók Miskolcon, ahova a család Körmöcbánya közeléből kerülhetett, a század elején. A születési, esketési és halálozási anyakönyvekben gyakran találhatók olyanok, akiket a kőedény- és porcelángyár foglalkoztat. Molnár László a mindszenti róm. kat. plébánia anyakönyvei átnézésekor számos olyan névre bukkant, melyek ismertek a gyárral kapcsolatban, s olyanokéra, akik foglalkozásának megnevezéséből nyilvánvaló, hogy a kőedény- és porcelángyár munkásai voltak. A református és evangélikus munkások neveinek összeállítása már lényegesen nehezebb feladat, hiszen ismeretes, hogy a múlt század elején a vallásfelekezetek anyakönyvezési gyakorlatában a foglalkoztatást nem tüntették fel. Ezért, míg a katolikus munkások neveit pontosan ismerjük, a reformátusok és evangélikusok nevei még mindig a homályban lappangnak. Főleg az evangélikus munkások neveinek ismerete vin- 70