Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)
a vagyonzárt. 1838-tól kerül üzleti összeköttetésbe Götz és Bahr pesti kereskedőkkel, akik vállalták Butykay kölcsöneinek visszafizetését, ha Butykay áruival — kőedénnyel és porcelánnal — látja el üzletüket. Ez az üzleti összefonódás okozta végül is nemcsak az ő, hanem pesti kereskedőtársainak, Götznek és Bährnek bukását is. Götz és Bahr kereskedők üzletében nagy mennyiségű miskolci kőedény és porcelán halmozódott össze, ugyanúgy, mint Miskolcon, Butykay üzletében, melynek árverés útján történő eladására már 1842 őszén sor kerül. Ezzel szemben a Götz és Bahr kereskedőknél levő miskolci kőedények eladása iránt csak 1846 őszén intézkedik Schiller Károly, Götz és Bahr tömeggondnoka. 34 Az árverésen Szloboda Mihály tanácsnok képviseli a csődügyben illetékes pesti törvényszéket. Egy másik pesti boltban — Bahr Ferencnél — is folyik miskolci kőedények árusítása. Bahr boltjáról váltótörvényszéki ügyiratokból szerezhetünk tudomást. Ezekből, valamint a Váltófeltörvényszék és a Hétszemélyes Tábla ítéleteiből tudjuk, hogy Bahr Ferenc kőedénykereskedő „a Götz és Bahr című kereskedés egyik tulajdonosának, Bahr Keresztélynek öccse, s mint ilyennel és Götz és Bahr pesti kereskedőkkel szemben támasztottak Levinszky A. és Guttmann J. kereskedők váltótörvényszéki keresetet. Ugyanis Bahr Ferenc Wurmudvarban levő kőedényboltját Levinszky és Guttmann J. keresetének helyt adva zárolta a pesti törvényszék, a fellebbezés során azonban kiderült, hogy az üzletből a Götz és Bahr-tömegigényei is kielégítendők. Miután „Butykay kőedényeket, G. és B. társak számára még 1841 Május 28-ig folyvást szállított", világos, hogy „a Fr. Bahr czímű boltban 1840 évi December 18-ig árult Butykay-féle kőedényekhez" való tulajdonjog egyedül és kizárólagosan a Götz és Bähr-tömeget illeti. Ezért a Hétszemélyes Tábla 1842 március 30-án olyan ítéletet hoz, mely szerint Bahr Ferenc boltjában található 4366 Frt 27 korona értékű kőedény árából elrendeli a felperesek 2000 pf-ból álló követelésük kielégítési végrehajtását, a fennmaradó összeget azonban meghagyja az alperesnél, mivelhogy Götz és Bahr kereskedők „már 1839 Július hónapjában Bahr Ferencnek szolgálati fizetése fejében 3108 Ft 19 koronára menő" összeggel tartoznak, továbbá mivel a nevezettnek a törvény értelmében „a bizományi árukra törvényes zálogjoga van." A miskolci kőedénygyár készítményeinek árusítását Miskolcon maga a tulajdonos — a magát mindig kereskedőnek és sohasem gyárosnak valló — Butykay végezte. Üzlete a színházzal átellenben, az ún. Gerga-házban állt, mely később, 1850 után a Dursza-örökösöké lett. Csak akkor vált a miskolci árusítás problematikussá, amikor 1842 őszén a Butykay ellen indított csődper következtében az üzletet is elárverezték. Egy évvel később, 1843. június 13-án talál87 kozhatunk az első olyan hirdetéssel, mely szerint „Furman B. Fer-