Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

nyilvánvaló, hogy csak 1842 nyarán, illetve őszén ment át Miskolcról Apátfalvára, ahol hosszas csődeljárás után végül bíróilag utasítják ki a bérleményből. Hüttner József — noha Morvaországban kőedény- és porcelángyártást tanult — Apátfalván kőedénnyel és Wedgwooddal foglalkozott, mert itt nyilván nem tudta biztosítani a porcelángyártás feltételeit. Molnár szerint ugyan .már Hüttner előtt is volt a gyárnak olyan munkása, aki értett a porcelán készítéséhez, ennek ellenére „elfogadhatjuk — írja Molnár —, hogy Hüttner József ismerte a porcelángyártás titkát. Ez a megállapítás furcsa okoskodásra épül". Az üzem címe a korabeli forrásokban mindenütt „Porczellán és Kőedénygyár" megjelöléssel fordul elő. Ebből arra következtethetünk, hogy már az alapítástól kezdődően foglalkoztak porcelánnak, előbb kísérletek formájában majd annak gyártásával is.

12 Noha a kifejezés tartalma még tisztázatlan, „fehér keménycserépre" vagy másra alkalmazták-e, a miskolci gyár esetében nemcsak porcelánemlékek tanúskodnak erről — írja Molnár —, hanem a gyár munkásainál 36 esetben van utalás a »porcelánra«, ami mégis egy valóságos porcelángyártásra berendezett üzemet tételez fel." Ugyancsak a miskolci porcelángyártás bizonyításául említi, hogy az Apátfalvára áttelepült alapítók, Hüttner, Heisz és Dániel — egyedül azok, akiknek anyakönyvi bejegyzésüknél a „porcelán" kifejezés szerepel. A többi apátfalvi munkásnál a kőedénygyár megjelölés nem fordul elő. Talán szükségtelen hangisúlyoznunk, hogy a foglalkozás megnevezésből nem következtethetünk arra, hogy mikortól állítanak elő Miskolcon porcelánt, s arra sem, hogy kik voltak azok, akik között a porcelánhoz értőket kereshetjük. Az alábbiakban más oldalról közelítjük meg a kérdést, itt mindössze annyit kívánunk megjegyezni, hogy a foglalkozás megnevezéséből alig, vagy egyáltalán nem következtethetünk a gyár készítményeire. A miskolci gyár munkásai Apátfalva felé fluktuálódnak az 1840-es években. Ide költözött át Hüttner József is, amikor Butykay Miskolcon csődbe jutott. Hüttnert sokan követték a gyár munkásai közül az apátfalvi átköltözésben. Ez természetszerűleg Apátfalva átmeneti fellendülését eredményezte. Volt, aki egyenesen ettől számította az apátfalvi gyár alapítását. Ez azonban tévedés, mert az apátfalvi gyár, ismert forrásaink szerint, 1836-ban és nem 1843ban létesült. Az egri papnevelde levéltárából előkerült egyik levél szerint valóban 1836-ot és nem 1843-at tekinthetjük az apátfalvi kőedénygyár alapításának. A levél szerint a Miskolc és Apátfalva között konstatálható munkásvándorlást sem a 40-es évek elején tapasztalhatjuk első ízben, hanem már 1835—<36-ban, sőt a levélből az is kitűnik, hogy Apátfalvát Miskolcon dolgozó szakgárdával indították el. 1835 januárjában a gyár ugyan még nem működött, de miután már „minden készen van" — mint Schnier András levélé-