Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

III. A MISKOLCI GYÁR TERMÉKEI 1. A kőedények technikája Ma már — főleg a művészi kerámiában — olyan alapanyagkeverékeket és ezeknek megfelelő mázakat használnak, hogy szinte meghatározatlan a készítmények műfaji mibenléte, mineműsége. Ezért a modern művészi kerámiában egyetlen olyan kifejezés sem használatos, mely a készítmény pontos műfajára és szűkebb műfaji meghatározóira utalna. A kerámián belül a szűkebb, egymástól elkülöníthető műfaji meghatározók tehát ma már voltaképpen történelmi kategóriák. Tulajdonképpen kőedény is kétféle van: földpátos és mészpátos kőedény. „A földpátos kőedény minőségileg a porcellánhoz közeledik, mert az agyaghoz hozzákevert földpát a nyerstűzben megoldva szilárd, csengő, a késsel nehezen karcolható cserepet ad, míg a mészpátos kőedény inkább csak finomabb kivitelű fazekasedény, ehhez hasonlóan törékeny és csakis agyagjának fehér színe miatt bír amannál nagyobb értékkel. .." A mészpátos kőedény tehát a közönséges cserépnél keményebb ugyan, de a tulajdonképpeni kőedény szilárdságát és keménységét sohasem éri el, mert az égetési hőfok mérséklése következtében hozzáadott, mintegy 10—15 százaléknyi olvasztóanyag törékennyé, porózussá alakítja. „ ... gyártásához okvetlenül fehérre, vagy világos sárga fehérre (creme) kiégető tűzmentes kövér agyagra van szükségünk. Ezen agyagot azután gondosan meg kell iszapolni és őrölni... Ilymódon... jól gyúrható, kemény masszát nyerünk. Minél tovább hagyjuk a kész masszát heverni, annál képlékenyebb lesz. A masszából az edényeket vagy szabadon alakítják fazekos módra korongon, vagy pedig gipszformában készítjük. Jobb fajta kőedényt csakis gipszformákban készítenek. A teljesen kiszárított nyersedényt az erre a célra épített kemencében kiégetjük, átlag 1200 —11300 Celsius foknál és csak ezen égetés után látjuk el mázzal, mellyel az edény ismét a kemenczébe kerül. A máz vagy átlátszó (ólom, bóraxmáz), vagy átláthatatlan (zinkmáz). Máz alatti díszítés-