Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

kőedények előállításával foglalkoztak, mint amilyenek a hagyományos kőedények voltak, hanem egyfajta sajátos fajanszfélével. Az edények alapanyaga nem kőedény volt, hanem többféle agyag keveréke, mely sárgásfehérre égett. Míg a múlt század végének kőedényeit a fehér alapszín és az élénk színű dekorok jellemezték, a miskolci edényeken inkább a fazekasedényekhez, mint a kőedényekhez való hasonlóság dominál. A Miskolci Gőztéglagyár Edénygyára 1918tól 1929r-ig, tehát kb. tíz esztendeig működött. A gyár első termékeit ismerjük jobban, mint a későbbi készítményeket. Ezek szinte kivétel nélkül a fazekasedényekhez hasonlítanak. Közöttük ugyan kézi korongon előállítottak is találhatók, nagyrészüket azonban a nagyüzemi eljárásmódnak megfelelően öntéssel, ritkábban préseléssel készítették. Díszítéseiket kézzel festett eredeti magyaros népi motívumok és stilizált virágminták alkották. E minták a mezőkövesdi, kalotaszegi és erdélyi népművészet díszítőelemein alapultak. A konyhaés tűzálló edények a barnamázas Bunzlaui és a sgraffittozott barna engóbos znaimi edényekre emlékeztettek. Ezeken az edényeken nőttek fel nagymamáink, azért ezeket széles körben kedvelték. Az eredményekben és a kiállítás sikerében ifj. Tury Józsefnek is szerepe volt, aki mint az iskola első végzett növendéke, teljes szaktudásával az Edény- és Kályhagyár érdekeit szolgálta s nemcsak mint a dekorok tervezője és festője ért el sikereket, hanem úgy is, mint az üzemrész vezetője, 3 éven át. Apja ösztönzésére 1924 őszén főiskolai szakképesítés elnyerésére külföldre ment, ahol később — iskoláit elvégezvén — mint szaktanácsadó működött. 1936ban az észak-amerikai Metuchen államban saját üzemet alapít, melyben díszműáru mellett építészeti kerámiák előállításával foglalkozik napjainkig. Az új miskolci kőedény és kályhagyár termékei nemcsak Miskolcon keltettek érdeklődést, hanem az ország más részeiben is. így érthető, hogy állandóan nőtt azoknak a köre, akik a gyárat erkölcsileg és praktikusan is segítették. Az elsők között volt Grofcsik János tanár, aki Pap János szakiskolai igazgató meghívására utazott Miskolcra. A gyárat támogató szakemberek között találjuk a Pruzsinkszkyakat Bélapátfalváról (Kőedény- és Kályhagyárosok), Ullrich Károlyt Sárospatakról (a kaolinbánya szakértője, a sárospataki kőedénygyár igazgatója), Fischer Emilt Budapestről stb. A termelés mellett az eladás megszervezése és kiszélesítése okozta a legtöbb gondot. Kezdetben, de később is az eladás a gyári raktárból történt. A falusi fazekasedényt szekerek vitték a falukba, ahol az eladás az akkori divatos rendszer szerint űralapon történt. A köcsögöket egyszer töltötték meg búzával a vevő asszonyok és egy és félszer kukoricával vagy árpával. A háztartási edények hasonlóan szekerekről és vaskereskedésekben adódtak el. A Pigay üzlet Miskolcon sokat segített. A dísz-