Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

21. kép. Tál, elszórt kontúros kobaltdíszekkel. Kőedény, 1890 körül hette — miskolc-tapolcai agyagot használt készítményeihez. A szállítási költségek egyre fokozódó emelkedése következtében hovatovább teljesen tarthatatlanná vált a gyárnak és a tanműhelynek Ungváron való működtetése. Az Agyagipar Rt. megbukásával az átköltöztetés lehetősége átmenetileg lekerült a napirendről, az orosz betörés miatt azonban a kárpát-ukrajnai intézményeknek — közöttük az agyagipar-iskolának is — menekülnie kellett Miskolcról. Az iskola igazgatója még mindig az a Pap János volt, aki tulajdonképpen az agyagipar-iskolát alapította és évtizedekig működtette. A szakiskola „szakképeit iparosok nevelésével hazánk agyagiparának fellendítését" tűzte ki célul. Az iskola nemcsak elméleti, hanem gyakorlati