Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

•— még a tervezett átköltöztetés előtt — 15.156. sz. miniszteri rendelettel államosították, címét M. Kir. Agyagipari Szakiskola Ungvár-ra változtatták. Az átszervezéssel tanrendje is megváltozott. A képzés időtartama négy évre bővült, a belépőkkel szembeni követelmény két sikeresen elvégzett középiskola volt. A felvétel megszigorítását és a képzési idő meghosszabbítását az agyagipar válságos helyzetével hozhatjuk kapcsolatba. Ugyancsak ennek tulajdonítható az is, hogy az ungvári agyagipari iskola ügye a kereskedelemügyi miniszter ígérete ellenére sem ment előre. Az 1898. évről kiadott kamarai jelentés szerint a miskolci kőedénygyár még mindig szünetel.

124 Végül is, 1898. szeptember 15-én és 16-án megjelent újsághirdetések szerint az épület a hozzá tartozó jelentős gépi berendezéssel együtt eladó. A részvényesek között mozgalom indul, hogy a gyártelek a városhoz kerüljön, mert a jelenlegi épület helyén méltó épületek emelkedhetnének a város áldozatos segítségével. „ ... A vállalat csak nehezen tudott ismét lábraállni, a kérdés, bár kívánatos, hogy zöldágra vergődik-e,

125 több éves — olvashatjuk — pangás után 1899. december 1-én indul be ismét a gyár teljes 100 főnyi létszámmal. A gyár ugyanis hosszas vajúdás után új részvénytársasághoz kerül, mely 200 000 korona alaptőkével indítja el a pangó, hányódó üzemet. Az új vállalkozás elé vegyes érzéssel tekint a miskolci kereskedelmi és iparkamara és a város, melyek közül az új részvényesek kikerültek."

126 Azonban ezt a vállalkozást is csak rövid ideig kíséri szerencse, mert Fleick Engelbert művezető minden fáradozása ellenére az 1899-es konjunktúrát váratlan hanyatlás követi. Ennek tulajdonítható, hogy a miskolci kamara következő évi jelentésében — miután a miskolci nem működik —, már csak az apátfalvai és murányi, továbbá a gyöngyöstar jani kisebb kőedényt gyártó vállalattal találkozhatunk.

127 A gyár bukásának oka érdekesen merül fel a megyei képviselői ülés napirendjén. Friedmann Gyula — miután párhuzamot von a város régi és újabb iparosodása között — kifejti: „Kevés idővel ezelőtt tönkrement városunkban az agyagipar-vállalat tisztán a város szükkeblűsége és szűk látóköre folytán, mert nagyobb mérvű támogatástól ridegen elzárkózott.

128 Még a kamarai jelentés sem foglalkozik az okok elemző feltárásával, ellenkezőleg, a mellékes jelenségekre redukálja a kőedényiparunkat elnyeléssel fenyegető veszélyt. A gyár tehát 1902. április 2-án — amikor váratlan tűzvész fenyegeti — már régen „nincsen üzemben". Koós Miksa az alapító, majd vezérigazgató — azonban már nem érte meg ,a második részvénytársaság indulását, mert 1899 elején, 49 éves korában meghalt. A Koós-féle üzem egykori munkáiból számos példány, ill. típus ismeretes, a második részvénytársaság rövid, alig egyéves periódusából azonban múzeumainkban, gyűjteményeinkben nem maradt 59 fenn tárgyi emlék.