Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

alkalmas, azonban — mint Koós Miksa igazgatónak a közgyűléshez benyújtott jelentéséből kitűnik — 1805-ben csak 46 000 frt értékű áru készülhetett a gyárban, s még így is a kapacitás kihasználhatatlansága következtében „november elején kénytelen voltam — írja jelentésében — számos munkást útnak bocsájtani..." Az okok elemzéséből megtudjuk, hogy „ a múlt évben a kőedény előállítását gátló páratlanul rossz üzleti viszonyok következtében a gyártmányokat nem tudták értékesíteni", holott — még nagyobb igények kielégítéséhez szükséges harmadik kemence is felépült, valamint az ehhez tartozó harmadik emelet is. Ennek költségeit már nem tudták kigazdálkodni az 1894/95-ben váratlanul lezuhant bevételből, ezért a forgalmi tőkéhez folyamodtak és 35 000 frt-os kölcsönhöz. Jellemző, hogy az évi 84 000 frt-nyi értékű áru helyett 1894-ben mindössze 5838 frt 11 kr-nyi, 1895-ben pedig 46.0.30 frt 30 kr-nyi árut készítettek Miskolcon. Ez összesen 811 909 db kész áru értékével azonos. Ebből 499 510 db adatott el, összesen 34 371 frt 85 kr-nyi értékben. Eladatlanul maradt 312.399 db, 18.199 frt. 56 kr. értékű áru. Ha ehhez még hozzáadjuk a nyersáru darabszámát és értékét, kiderül, hogy az év veszteségesen zárult. A veszteség 13 250 frt. 16 kr. Ez késztette Koós Miksa igazgatót arra, hogy lemondjon igazgatói megbízatásáról. A gyár sorsa hónapokig tisztázatlan. Egyes verziók szerint az apátfalvi gyárral egyesítve lehetne esetleg jövőjét megoldani, mások úgy vélik, hogy a város kezelésében lehetne a sokéves hányattatás után problémáját megoldani. Végül is egy harmadik megoldás született: az átalakított és megifjodott gyárüzem új részvénytársaság kezébe kerül. A gyár egyszeri bukását még a vezetés ügyetlenségével, s a már ismert és sürgetett okokkal magyarázták. Csak itt-ott merül fel, hogy kőedénygyártásunk hanyatlásának súlyos objektív okai vannak, mint a miskolci ker. és iparkamara 1890. évi jelentéséből és más dokumentumokból, elemzésekből kitűnik. „Edényiparunk termékeinek a cseh morva termékek állandó s nehéz viszonyokat teremtenek. Igaz, hogy alakváltozatosság és külcsín tekintetében az idegen termékek talán fölényben vannak a mienk felett, melyen csak jól képzett munkaerők s a (modern gyártási viszonyok szemmel tartása segíthet." Űjra — és még nagyobb erővel — jelentkezett ez a probléma az új részvénytársaság alakulásával és a gyár újraszervezésével. A miskolci gyár bukásával nem került le napirendről az ungvári agyagipari iskola Miskolcra történő áthelyezésének kérdése. A kamarát ezután is foglalkoztatja a kérdés, hiszen az apátfalvi és a murányi kőedénygyárak eredményes munkásságához e feltétel megteremtésére változatlanul szükség van. Az 1895. szeptember 25-én tartott kamarai ülés elnöki beszámolójából ismeretes, „miszerint a Miskolczon felállítandó agyagipari szakiskola tárgyában f. évi július 19-én értekezletet tartott, melyen a nagym. kereskedelemügyi