Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

17. kép. Tál, magyaros díszítéssel. Kőedény, 1884—99 körül. A leírásból kitűnik, hogy a gyári épületek nem égtek le, csak a „telek közepén" álló úrilak. Az épületben már egyetlen olyan objektum sincs, mely egykori funkciójára, a kőedénygyárra utalna. Ellenkezőleg, a hirdetésből első olvasásra nyilvánvaló, hogy eladói mindenre, csak. éppen nem kőedénygyár céljaira gondoltak akkor, amikor az Értesítő hirdetését megszövegezték ... Ha nem az egész gyár, csak a belső udvarban álló „úrilak" esett az 1862. augusztus 2-i tűzvész áldozatául, akkor nyilvánvaló, hogy a gyár működése nem a tűzvész, hanem más okok miatt szakadt félbe. 1863-ban már semmi sincs a gyár egykori berendezéséből. Ügy látszik, eddigre már Mildner eladta — mindenesetre elszállította a gyárból. E szerint a gyár nem tűz, hanem egyéb — talán személyi — okok következtében szüntette be működését. 1862 — jelentős dátum 50