Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

indult és évekig tartó csődperben. Ellenkezőleg; legidősebb fia, az 1828-ban született József, önként beállt vörössipkásnak és a szabadságharc számos csatájában részt vett. 3. A gyár a 40-es években 1842. április 7-e és 1842. november 5-e között folyik Miskolcon az elsőfokú bírósági per,

46 mely ugyan Butykay összes ingó és ingatlanaira kiterjedt, az edénygyár azonban rövid ideig mentes azoktól a zaklatásoktól, melyeket a csődhelyzet hoz magával.

47 Ez éppen annak tulajdonítható, hogy a gyár hivatalosan nem Butykayé, hanem ekkor már Povovszky Jánosé, Butykay egyik kezeséé volt. Miután azonban kiderül, hogy Butykay nemcsak Povovszkynak, hanem előbb Götz és Bahr kereskedőknek, majd Steiner bécsi bankárosnak is átadta kőedénygyárát, ezt is a csődtömeghez kapcsolják. Götz és Bahr, valamint Steiner, nem is tiltakoznak a gyárnak Butykay csődtömegéhez való kapcsolása miatt, Povovszky azonban nem hagyja ennyiben a dolgot. A törvényszék körültekintő vizsgálata tisztázza, hogy Povovszkynak ,,.. .nem valóságos zálog gyanánt adatott által a gyár...", hanem egyedül biztosításra szolgáló speciális hypothecaként. Ettől kezdve a helyzettel járó zavaros viszonyok a gyárra is kihatnak, és bénítják a termelést.

48 A per, az ügy komplikált, újabb és újabb helyzeteket támasztó alakulása miatt azonban csak 1842. november 5-én, a Borsod megyei törvényszéken fejeződött be, a feljebbviteli fórumokon, mint a Váltó Feltörvényszéken

50 és a Hétszemélyes Táblán még 1843-ban, sőt 1844-ben sem, hiszen Gáspár Imre, a Butykay-féle csődtömeg gondnoka, még 1846-ban is kéri a pernek „a Váltó Felsőtörvényszéken leendő felvételét. . ."

51 A hitelezők között két tábor alakult, egyiket a helyi, vagy a környékbeli hitelezők, a másikat a volt üzlettársak, Götz és Bahr, valamint Povovszky alkották. Povovszky egyik kezese volt Butykaynak ugyanúgy, mint apja, Butykay Sámuel és testvére, Butykay János is, akik azonban nem szerepelnek a perben. Borsod megye törvényszékén 1842. április 7-én hozott ítéletben

52 érdekesen — de nem elfogulatlanul — bontakozik ki a „Miskolczi Porczellán és kő edény gyár" kérdése és Butykay helyzete, szerepe. A bírósági érvelés szerint Butykay József már 1835-től öszszeköttetésben állt Götz és Bahr pesti kereskedőkkel, akik vállalták, hogy Butykay József adósságát 100 forintonként, 25 forinttal kifizetik, egyes hitelezők felmondott tőkéi pedig portékáikkal kiegyenlítik. „— A szorgalommal folytatott gyári munkálódásoknak kedvezőbbnek hitt reménjét azonban a pesti 1838-ki árvíz elenyészvén, miután Steiner Bécsi pénzváltó Göcz és Bährnek azon hitele, melylyet ezek a Butykay József adóssága kiegyenlítésére fordítottak fel-