Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)
Vadnay Bertalan feladatává teszi a törvényszék, hogy Butykay József porcelángyárának Povovszky János, lakóházának pedig Dominkovits Erzsébet „által zálogba lett bírása felől" a tömeggondnokot tájékoztassák, ,,'s a dolognak mint lett kifejtéséről vagy eligazétásáról tegyenek az eljáró Törvényszéknek jelentést". 28 (Ez meg is történt, de a „beadott tudósítás még bővebb tárgyalás végett vissza adatik a törvényszékről". 29 ) Miközben a porcelángyár és a lakóház status quójáról vitatkoznak, az érdekeltek s a törvényszék képviselői, zavartalanul folynak a csődper első aktusai. Előbb Butykaynak „'követelési és tartozási állapotját" kell felfednie, 30 majd az egészet írásban is meg kell ismételnie a törvényszék utasítására. 31 Közben a szolgabíró és a rendszerinti esküdt elkészíti a törvényszéknek benyújtandó részletes tudósítást. Ebben nemcsak az érdekeltek vallomásait rögzítik, hanem „Butykay József Hitelezői és Povovszky János között a' Miskolczi Porczellán és kő edény gyár tulajdonossága eránt" is tudósítanak." 32 Povovszky tulajdonképpen nem kér semmi mást, mint annak írásos rögzítését, hogy Butykay gyárának ez idő szerint ő a zálogtulajdonosa. Míg folyik a kötélhúzás Butykay hitelezői, Povovszky János és a tömeggondnok között, megkezdik Butykay József tartásbérének tisztázását és a csődtömeghez tartozó ingók és ingatlanok összeírását, valamint „némely vagyonok mennyiben lett eladása tekintetiben" intézkednek. 33 Amikor nyilvánvaló, hogy Butykay, valamint Götz és Bahr társak tömege összefonódik, mivel kereskedési társasviszony áll fenn kettőjük között, kapcsolatot alakít ki a két tömeggondnok egymással és kölcsönösen tájékozódnak követeléseik mibenlétéről. 1842 elején még 75-en formálnak keresetet Butykay csődtömege ellen, 34 a bíróság azonban csak „44 rendbeli Hitelezők által beadott Keresetek valóságát" ismeri el. 35 (1842/1994.) Butykay hitelezői közül Götz és Bahr társak emelkednek ki; akiknek Butykay csődtömege ellen benyújtott követelése az összes többi hitelezőkének többszöröse. A Borsod megye törvényszéke 1842. április 7-én hozott ítéletében némely hitelezők — köztük elsősorban Holecz András vallomása és írásos bizonyítékai — alapján elutasítja a Götz és Bahr társak csődtömegének Schiller Károly tömeggondnok által benyújtott 109 000 vtfrt.-os keresetét. Ügy látszik, e keresettel hónapokig foglalkozott Butykay tömegének hitelezői választmánya, mert már hónapokkal az ítélet meghozatala előtt arra kényszerül Schiller Károly, hogy „Butykay József megbukott Kereskedő Csődtömege ellen némelly Hitelezők által tett észrevételekre" „a maga észrevételét" benyújtsa. 36 1842 nyarán sem pihen a bíróság, mert előbb a tömeggondnok számadásait, majd a hitelezők követeléseit osztályozza. 37 1842. június 30-án elrendelik — többek között —, hogy „a Tömeghez csatolt Miskolczi Porcellán és Kőedény gyár" értékeit becsüljék föl, 38 s hogy a „gyárnak árverés útjáni eladására rendelt határnak nap országszerte köz hírré leendő"
