Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)
kultúrájának jellemzői — kétségtelenül összefüggnek egymással és ez a kapcsolat nem lehet csupán természeti, földrajzi jellegű, ennek feltétlenül történelmi, néprajzi gyökerei vannak, feltárásuk azonban még további kutatást igényel. Mindezekhez a tényezőkhöz, de különösen a lyukpincéhez logikusan kapcsolódik a barlanglakás megjelenésének, használatának és szívós megmaradásának témaköre, ami épp olyan homályos, nehezen megfogható és megoldatlan, mint az egész kérdéskomplexum. Az első nehézséggel akkor találja magát szemben a kutató, amikor a barlanglakások előfordulását, számát kívánja megállapítani akár a jelenben, a közelmúltban, vagy különösen a történeti időkben. A hivatalos népszámlálások, házösszeírások, statisztikai adatfelvételek általában figyelmen kívül hagyják.az emberi lakásnak alig minősíthető hajlékokat annak ellenére, hogy egyes településeken számuk jelentősen magas volt. Ahhoz, hogy a Bükk déli oldalán húzódó tufavonulatba vájt lakások számát, ha hozzávetőlegesen is, de meg tudjuk határozni, a terepbejárásokon szerzett saját információinkat és emellett bizonyos irodalmi utalásokat kell felhasználni. A falusi lakóházakat építőanyag tekintetében először az 1910. évi népszámlálás vette számba, s ennek adatait Bátky Zsigmond elemezte a házkutató etnográfus szemszögéből. Véleménye szerint erre a tájra jellemzően „a faház volt az ősi alak, s ezt váltotta fel a kőház, mely úgy látszik itt is, mint amott (ti. a Balaton északi partján) a pinceépítkezéssel vette kezdetét". 3 Bátkynak ez a megjegyzése a kőfalazatú ház gyakoriságára utal, amit a statisztikai adatok területünkön a következőképpen tükröznek. 1910-ben a kőépületek elterjedése az északkeleti megyékben viszonylag alacsony értéket mutat: Heves megye 20,3 százalék Nógrád megye 20,6 százalék Borsod megye 26,2 százalék Még alacsonyabb azonban a szomszédos, teljesen alföldi arculatú megye, Szolnok kőházainak százaléka, ez mindössze 1,9 százalékot tesz ki. 4 Borsod megye tehát első helyen áll a kőfalazatú házak száma tekintetében, de még magasabb ez az arány, ha egy-egy járás adatait emeljük ki. A hegyvidéki járások — vagyis a sajószentpéteri, ózdi, miskolci — területén a kőházak aránya 35 és 59 százalék között változik, a témánkat legközelebbről érintő mezőkövesdi járásban pedig 28 százalékot tesz ki. A statisztikai adatfelvétel a bar6
