Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)
jainkig tartó gyakorlata. A kezdet, az elsőbbség problematikája azonban még ebben az esetben sem lenne egyszerű, mert annak a feltevésnek semmi sem mond ellent, hogy a szerzetesi cellák már egy nép vagy törzs által használt barlanglakások példáját követték. A közösségi termek ugyanúgy feltételezhetők világi használatban is, csak éppen hazai példát alig tudunk felmutatni. Ehhez a problémakörhöz tartozik még a kaptárkövek, kőbe vájt fülkék előfordulása a barlanglakások régiójában. A két jelenség kapcsolatára az előbb említett demjéni eseten kívül további példák állnak rendelkezésünkre, önmagában az, hogy Noszvajon az egyik pinceház oromzatában vagy az egerszalóki kőkunyhó felett kaptárfülke látszik, nem bizonyítja ezt a kapcsolatot annyira, mint a barlanglakások és a kaptárkövek tágabb értelmű együttes előfordulása a Bükk hegység körzetében. Saád Andor vizsgálatai kimutatták, hogy Kacs, Tibolddaróc, Cserépváralja, Cserépfalu, Bogács, Szomolya, Eger, Noszvaj, Egerszalók, Demjén (és Sirok) határában maradtak ránk ezek a sajátos emlékek, azaz éppen azoknak a településeknek a közelében, ahol barlanglakások vannak. Saád kutatásai után bizonyítottnak vehetjük, hogy a fülkék az extenzív méhészkedés emlékei, eredetük pedig visszanyúlik a XI— XII. századba. 66 A tihanyi barlangkolostor példája mindezeken túl a más tájak, más népek felé feltételezhető kapcsolatokra is figyelmeztet. Magyarországon a „föld alatti lakóházak"-ról 1930-ban készített összeírás adataiból arra lehet következtetni, hogy a Bükk-vidék riolittufába vájt építményei mellett más tájakon is voltak hasonló, a föld alá rejtett lakások, 67 ezek azonban túlnyomórészt egyéb anyagban, így kevésbé tartós homokkőben vagy löszben vannak. Ezek az anyagok alkalmatlanok arra, hogy a Bükk hegységihez hasonló és azzal egyenértékű építményeket alakítsanak ki bennük és ezt lehet elmondani a Kárpát-medence egyéb területein ismert barlanglakásokról is. 68 A Kárpát-medencén kívül a barlangépítmények széles körű elterjedését ismerjük, méreteiket, rendeltetésüket, anyagukat tekintve, a legkülönbözőbb változatokban. Mellőzzük most az ázsiai, főleg indiai barlangtemplomok és lakóépítmények számunkra egzotikus rendszereit vagy az amerikai földrész barlanglakásait és összpontosítsuk figyelmünket arra a területre, amellyel történelmi, kulturális kapcsolatok egyáltalán elképzelhetők, feltételezhetők. 69 A barlangtelepülések legismertebb hazája Kisázsia, ahol ezeket már századunk eleje óta többen leírták, rendszerezték és elemezték. Helyzetüket, elhelyezésüket tekintve, két alaptípusba oszthatók: az egyik a környezethez viszonyítva vízszintes fekvésű, mint nálunk a pince típusú ház, a másik egy domb belsejében, egymás feletti 52
