Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

egy Buda mellett lakó, Bocs nevű férfi háza népével, családjával „kő pincéjében" vacsorázott, amikor leszakadt a pince egy része és az ott alvó hétéves fiút, Benedeket „az kő elnyomá".

61 A kőpince, amiben az egész háznép vacsorázik, a gyerek alszik, minden bizonnyal lakópince volt, távoli őse azoknak az építményeknek, amelyek nyoma és maradványai Budafok, Nagytétény és Érd területén ismeretesek. (Egyet ezek közül Budafokon múzeumi bemutatás céljára meg is őriztek.) Annak ellenére, hogy a kőbe vájt lakást az új és legújabb korban forrásaink alig említik, az első adat területünkről már 1570-ben megjelenik, amikor a szarvaskői vár birtokainak összeírása szerint a lakosság egy része pincékben lakik. Bár a helyet közelebbről nem jelölik meg, a felsorolt falvak ismeretében csak két település jöhet számításba; Demjén és Ostoros, ahol ez a lakásforma, amint fentebb láttuk, korunkban is használatos.

62 A Sárospatakon tanító Comenius 1673-ban talán a környék ismeretében írta le azt, hogy egyesek „vermekben, vájot üregéében laknak", i.rint ahogyan a közeli Telkibányán 1921-ben tufába vájt konyhát, éléskamrát és pincét említenek.

63 Boldogkővár 1682-ben készített leltárában

64 a „kősziklábul kivágatott két kenyérsütő kemencze" a kistályai, tibolddaróci vagy sályi kemencékre emlékeztet. Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy a barlanglakás, mint a polgári népesség lakásformája, visszavezethető a XIII. századig. Még távolabbra lehet azonban visszatekinteni az egyházi jellegű barlangépítmények vizsgálatával. A tihanyi félsziget kőbe vájt szerzetesi cellái és közösségi termei Csemegi József szerint az 1047— 1055. évek közötti időben keletkeztek. Feltételezi, hogy a Vazul-rend remetéi keletről betelepült görög bazilita szerzetesek voltak, s a tihanyi kolostor előképe az oroszországi, korai bazilita barlangkolostorok lehettek. Ezek őskolostora viszont a görögországi Athosz hegyi bazilita telep volt.

65 A Bükk hegység barlanglakásainak a tihanyi (és a zebegényi) kolostorokkal való történeti kapcsolata nem bizonyítható, de közvetett módon valószínű. Területünkön is van halvány emléke a barlangépítmények egyházi használatának. Ilyen a görömbölytapolcai barlangfürdő bencés szerzetesek kezelésében, feltehetően a XIII. század óta és ilyen a Demjén határában, a Pince-völgyön levő Remetebarlang. Ebben a tüzelés, a fűtés nyomait fedeztük fel, mellette pedig a sziklafalban két kaptárfülke vehető ki, az egyik még viszonylag épségben. Az eredet, a történeti múlt kérdése tehát két irányba vezeti a kutatót. Az egyik az egyházi kapcsolat, a szerzetesek, remeték kezdeményezése, aminek a népi alkalmazás lehet az átvétele és nap51