Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

III. FÖLDRAJZI KITEKINTÉS, TÖRTÉNETI ÖSSZEGEZÉS A Bükk vidéki barlanglakások, vagy szélesebb értelemben véve, a barlangépítmények keletkezése, kora ismeretlen. Maguk az építmények nem túl régiek, legfeljebb kétszáz évre lehet tenni készítésüket, azt is csak hagyomány, vagy becslés alapján, mert évszámot egyetlen barlanglakáson sem találtunk. Anyaguk, a riolittufa — mint tudjuk —, nem kemény, tartós kőzet, az építmény homlokzata egy idő után leomlik, a mennyezet hasonlóképpen viselkedik, különösen akkor, ha eres a kő és ezeken a repedéseken a víz időnként beszivárog a belső térbe. A hagyomány közlései a kérdésben alig tekinthetők forrásértékűeknek, a törököktől származtatás nem valószínű, és azok a vélemények sem fogadhatók el, hogy az árutermelés, a kapitalizálódás következtében megjelent agrárproletariátus hozta létre ezt a kezdetleges lakásformát. A puha, könnyen vájható tufakő olyan természeti adottság, amit bármely korszak embere hasznosítani tudott, ha ehhez megfelelő eszközök, szerszámok rendelkezésére álltak. A lehetőség tehát minden kultúrát hordozó nép előtt nyitott volt, s helyzetünkben csak az a kérdés, hogy a mai gyakorlat kezdete milyen korba helyezhető és milyen néphez, melyik kultúrához köthető. A hagyomány és az építészeti emlékek mellett ismerünk néhány írott utalást is, amelyek felhasználhatók a barlanglakás történetének felderítéséhez. Nem pontos meghatározások, adatok ezek, csak utalások, de mögöttük fel kell tételeznünk a maihoz hasonló pinceház használatát. Az adatok nemcsak a Bükk vidékéhez kapcsolódnak, hanem az ország, vagy a Kárpát-medence távolabbi tájaihoz is, de akkor is bizonyítják a barlanglakás, barlangépítmények történeti előfordulását. A XIII. században élt Árpád-házi Boldog Margit legendájához csatolt egyik csodás esemény leírásában arról történik említés, hogy 50